Az elõbb más dolgom akadt, és nem tudtam folytatni a gondolatmenetet. A válszodban aztán leírtad annak egy részét, amit mondani akartam. Éppen arra szerettem volna rávilágítani, hogy "a hidegbázis elpocsékolása" komplikáltabb dolog annál, mint ahogy a kifejezés alapján gondolni lehetne. Nem arról van szó ugyanis véleményem szerint, hogy például, a jól fejlett hidegbázis a sarkvidékrõl való kiáramlás révén "elhasználódik" -legalábbis nem csak és nem elsõdlegesen. Épp ellenkezõleg: azért tudnak az áramlások idõ elõtt meridionálisra fordulni, s azért képes a poláris levegõ könnyen elhagyni keletkezési helyét, mert gyengén fejlett, satnya a hidegbázis. Elsõ látásra nyilván furcsa ez a "fordított" szemléletmód, de többszörös tapasztalatok támasztják alá.
A dolog mögött a hõkicserélõdési ciklus áll. Ha nem forogna a föld, akkor a hemiszférikus cellák légnyomás-különbsége meridionális áramlásokat tartana fenn.
A tengelyforgásból származó coriolis erõ azonban ezeket a hosszúsági kör menti áramlásokat zonálisra fordítja. Az áramlás ilyen körülmények között csak akkor fordul meridionálisra, mikor az egymás mellett elsikló keleti és nyugati szélzónák határvonalán (a polárfronton) örvénylések keletkeznek, mérsékelt övi ciklonok jönnek létre.
Hogy az örvényesedés, a sebességvektor irányának megváltozása milyen könnyen, vagy nehezen jön létre, az nyilván függ a zonálisan mozgó levegõ tömegétõl és sebességétõl. Minél nagyobb tömegû levegõ mozog minél nagyobb sebességgel zonálisan, annál nehezebb kitéríteni mozgásállapotából. Itt van szerintem a kutya elásva: ha fejlett a hidegbázis, és a sarkvidéken nagy területen helyezkedik el magas nyomású, fagyos levegõ, úgy egyrészt nagy a nyomásgradiens, másrészt az anticiklonális görbület kicsi. Ebbõl következõen az AC peremén gyorsan mozognak a hidegtömegek nyugat felé, nagy mozgási energiájuk folytán nehéz õket dél felé téríteni, bizonyos "késleltetés" áll elõ. Paradox módon a fagyos légtömegek nagymértékû felhalmozódása oda vezet, hogy ezek jó ideig nem képesek délnek fordulni. Az általam megélt nagy téli hidegelárasztások "története" azt mutatja, hogy elõttük roppant viharossá fokozódtak a nyugati légmozgások, s pontosan emiatt a hidegbetörés mindig késett pár napot.