Amit az õszelõ anticiklonális, meleg, száraz voltának, valamint a zonalitás hiányának a télközép idõjárására gyakorolt hatásáról írsz, tökéletesen pontos és találó. Magam is így látom a dolgot. Az összefüggés olyan mértékig feltûnõ és nyilvánvaló, hogy õszintén szólva csodálom, hogy csak néhányunk tett említést róla.
Ha szeptember, ill. október eleje tartósan anticiklonális, pontosabban, anticiklon hátoldali meleg, száraz délkeleti szelekkel, akkor az alacsonyabb légnyomás, zonalitás, valamint az azt követõ sarki hidegelárasztás október végére, november elejére marad. Ez sokszor idõ elõtti havat, fagyot hoz említett idõszakban, de a korai hideg hamar enged, és a tél közepe ilyenkor tartósan zonális, enyhe.
Ezzel szöges ellentétben változékony, nyugati-északnyugati áramlású, többé-kevésbé csapadékos,hûvös õszelõt követõen október második felére november elejére áll elõ magasnyomású, keleties szelekkel járó idõjárás (vénasszonyok nyara, majd ködök október végén, novemberben), s ezután a télközép gyakran blockingos, havas, zord.
A jelenség okát, mint már írtam, a Namias-ciklusokban látom, egész pontosan e ciklusoknak a sarki hidegbázis fejlettsége, reakciókészsége általi meghatározottságában.
A napfolttevékenység témájához annyit teszek hozzá, hogy a nap által kibocsájtott részecske ill. elektromágneses sugárzás cikluson belüli ingadozása igazoltan hat a földi légköre, fõként a magaslégkörre. Ezért igazából nem az szorul bizonyításra, hogy a naptevékenység hat az idõjárásra -ellenkezõleg, az szorulna bizonyításra, hogy nem hat, és miért nem hat.
Nem is értem a témát feszegetõk rovására ismétlõdõen tett gunyoros megnyilvánulásokat. Az igaz, említett hatások még nincsenek tudományos alapossággal megvizsgálva, ennek ellenére mégsem intézhetjük el kézlegyintéssel a dolgot.