Utolsó mondatodhoz még annyit, hogy nemcsak "visszaáll a szárazság és hõség, mintha elõtte mi sem történt volna", de nagyon hirtelen is áll vissza, vagy keletkezik újonnan.
Az én tizen-huszonéves koromban (70-es, 80-as évek) sokkal többet "szöszmötölt" az idõjárás, mielõtt kialakult volna egy (mostaniaknál jóval mérsékeltebb) nyári hõhullám.
Újabban a "semmibõl" törnek elõ brutális erõvel a felmelegedések.
Mindennek okát az áramlási muszterek gyakoriságának megváltozásában látom: a zonalitás visszaszorult, s legalábbis a kontinens vonatkozásában, rendszerint meridionális az erõsebb, sebessebb légmozgás. Ez nyáron játszi könnyedséggel ránk rántja az ilyenkor viszonylag közeli észak-afrikai pool-ból a forró, száraz levegõt.
A zonalitás és meridionalitás periódikus váltakozása (Namias ciklus), a cikluson belül a két fázis aránya döntõ sajátossága az éghajlatnak. Ebben bármilyen komolyabb eltolódás kimeríti az éghajlatváltozás fogalmát akkor is, ha a többi faktor egyébként konstans maradt.
Az okok taglalása igen messzire vezetne, itt mindössze annyit kívánok megjegyezni, hogy a változásban más tényezõk is könnyen közrejátszhatnak (és játszanak is), mint a széndioxid köncentráció növekedése a légkörben.
Még egy dolog, ami gyakran eszembe jut: az ilyen afrikai melegáramlásoknál nyilván titáni erõk mozdulnak meg, mert a szintén elég nagy Földközi-tenger mintha nem nagyon mérsékelné a fölötte átkelõ légtömegek forróságát és szárazságát. Érdekes kérdés, mi volna, ha ezek a légtömegek végig szárazföldön vonulva érnének el minket.