A meridionális hõkontraszt csökkenése, ebbõl kifolyólag az advektív hatások visszaszorulása a lokálisakkal szemben a nyár folyamán a legtermészetesebb jelenség, szinte kivétel nélkül minden évben tetten érhetõ. A július közepétõl augusztus közepéig tartó idõszak rendszerint "határozott irányú és számottevõ sebességû" légáramlások nélküli, nagyon gyakran tartósan meleg, mikor csak helyi záporok, zivatarok fordulnak elõ.
Idén, ami az elõttünk álló forró, sivatagi szárazságú heteket illeti, az elvi lehetõség valóban megvan rá (ld. például 2006 nyara), azonban korántsem ez az egyetlen felmerülõ szcenárió. Felhívom a figyelmet a GFS legutolsó futásában a júl. 3.-val kezdõdõ idõszakra. Igaz, "ûrtávlatról" van szó, de már többedik alkalommal mutat hasonlókat, ide-oda tologatva. A Vojejkov-tengely kapcsán múlt télen megtanulhattuk, hogy a gyakran elõkerülõ, de momentán meg nem valósuló áramlási képek nem enyésznek nyomtalanul a semmibe.
Júl. 3.-tól meridionális AC jelentkezik Grönlandtól a Brit-szigeteken át az atlanti partokig, ettõl keletre, a skandináv térségben viszonylag fejlett ciklonokkal. Igaz, az említett magasnyomás "beorrosodna" felénk, a poláris légtömegeknek emiatt nem teljesen szabad az útja dél-délkelet felé, azonban egy részük nyilván így is beszivárogna Közép-Európába, méghozzá eléggé huzamosan.
Mindez jó összefüggésben van azzal a tapasztalattal, hogy a nyár eleji változékony idõt, mely durva hõmérsékleti felugrásokat követõ lehûléseket, erõs frontokat tartalmaz, július közepén stabilabb, de nem túl meleg szakasz követ északias beszivárgással, AC peremhelyzettel.