Bár itt, a Hosszútávúban OFF-nak számít, mégsem érdemtelen néhány szót szólni a légnyomás mérésérõl, illetve szezonális viselkedésérõl. Nagyjából 38 éve annak, hogy naponta többször is leolvasom az aneroidot, ez az egyik "mániám". Feljegyzéseket soha nem vezettem ugyan, de a különbözõ idõjárási szituációkra jellemzõ légnyomás-meneteket jól kiismertem, az extrém értékeket mindig megjegyeztem, észben tartom. Tapasztalatom, hogy nagyon alacsony légnyomásnál, meg nagyon magasnál is, az aneroidok nem tudják "lekövetni" a tényleges hullámhegyeket és völgyeket, az általuk mutatott ingadozás kisebb mértékû, hullámai laposabbak, mint ami a valóságos görbére jellemzõ.
Ennélfogva, bár én csakugyan nem láttam még aneroid barométeren 1030 hepás értéket nyáron, megengedem, hogy a hiteles (pl. higanyos barométerrel mért) érték lehetett ennyi.
Azért a nyári 1030 hpa higanyos barométeren is ritkaság lehet. Nyáron a szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai lényegesen kevésbé mélyek, mint télen, és az öv egészében is északabbra tolódik, messzebb kerül tõlünk. A hideg AC-k kumulatív kiépülése a kontinens északi területein szintén hiányzik. Mind emiatt relatíve kicsi nyomásgradiens, kisebb a légnyomás-ingadozás mértéke (s ebbõl kifolyólag a bárikus szelek visszaszorulása jellemzõ erre az évszakra)
Ferri: egy ideje én is figyelemmel kísérem a GFS 10 napon túli szinoptikai térképeit. Elég következetesen mutatják a nyugat-északnyugat európai AC-t, és az attól keletre, Skandinávia felett elhelyezkedõ ciklonokat. Volt futás, ami jellegzetes brit blockingot mutatott, a többség ellenben nem hozza fel ennyire északra a magasnyomást. Mindegy, a lényeg az, hogy van valószínûsége a mostani "bolond" déli légmozgás után tartósabb északnyugatinak.