A sarki hidegbázis kérdése bonyolult és felvillanyzó, amivel érdemes bõvebben foglalkozni. Legelsõsorban úgy látszik, hogy az Északi-sark hidegsapkájának Európához közeli része "hasadt", két részre osztott. Ez a formáció és a belõle következõ cirkuláció nagyban eltér a Déli-sark viszonyaitól. Oka geográfiai és orográfiai: az észak felé áramló szubtrópusi légtömegeket a coriolis erõ jobb kéz, azaz kelet felé igyekszik kitéríteni. Ez az áramlás az Atlanti-óceán középvonalában a határtalan sík vízfelszínen könnyen és gyorsan halad, a kelet felé való elhajlást azonban az ott elhelyezkedõ kontinensek -Afrika északi része, és Európa- nagyban akadályozzák. Fenti szárazföldeken sok a partvidékkel párhuzamos hegylánc, ezért a hatás még kifejezettebb. A déli légmozgások keletre való kanyarodása ezért egészen az Északi-fokig meglehetõsen akadályoztatott. Mindennek az a következménye, hogy a meleg légáramlás (és tengeráramlás) nagy szögben rohan bele a sarki hidegtömegbe (ellentétben az Antarktisz viszonyaival, ahol a kelet felé való hajlás akadálytalansága miatt az alacsonyabb szélességek meleg levegõje szépen odasimul a hidegsapka széléhez, szinte tangenciálisan találkozik azzal). A nagy szögben "bevágódó" meleg légáramlás osztja két részre az Arktisz hidegtömegét egy nyugatira, melyet az egyszerûség kedvéért nevezhetünk grönlandinak, és egy keletire: a szibériaira.
Szibéria problematikája különösen érdekes. Itt a tartós, vastag hótakaró miatt rendkívül kifejezett a "jégszekrény" effektus. Télen a sarki hidegbázis ennek folytán Eurázsiában hatalmas "toldalékot" kap dél felé. Ez tulajdonképpen Észak-Amerikában is létrejöhetne, azonban egyrészt említett szárazföld jóval kevésbé kiterjedt az ázsiainál, másrészt észak-déli nyitottsága lehetõvé teszi a gyakori melegadvekciót a lehûlõ térségekre. Ezzel szemben Észak-Ázsia dél felõl teljesen zárt a Himalája, ill. az Eurázsiai-hegységrendszer többi tagja által.(Hamarosan folytatom)