Nekem is eszembe jutott 2006 nyara az ECMWF legfrissebb futását böngészve. Abban a relációban merült ez fel, hogy akkor (is) poláris légtömegek betörésével, kifejezetten hûvös idõvel kezdõdött a nyár. Aztán, ennek szöges ellentéteként, június közepétõl olyan 40 napos kánikula vette kezdetét, hogy majd' belepusztultam. Életemnek ha nem is a legmelegebb, de biztosan a leghosszabb hõségidõszaka volt.
Ez persze szélsõséges kimenetel, megismétlõdése nem valószínû.Elvileg másféle folytatás is elképzelhetõ: ott van például 1962 képtelenül hideg nyara, mikor július közepéig többször is elárasztott minket a sarki hideg, és még az említett hónapban is elõfordultak talajmenti fagyok az Északi-középhegységben. Természetesen, az ilyen nyári idõszak újbóli megjelenése sem valószínû. Az igazság valahol e két végpont között lesz, ezzel persze semmi falrengetõt nem mondtam. Azonban meg merem kockáztatni, hogy a március végi, majd április végén újra jelentkezõ igen meleg idõszak a nyár elsõ felében "vissza fog köszönni". Lehet, hogy már júniusban, de július közepéig bezárólag nagy valószínûséggel. Az erõs hõséget aligha ússzuk meg a nyáron, viszont könnyen lehet, hogy nem ez adja majd a teljes évszak jellegét.
Az április legutolsó napjaiban elkezdõdött, rekordokat halomra döntõ meleg komolyan megijesztett. Õszintén szólva a 2000-es nyarat juttatta eszembe, akkor április közepétõl nem tágított a kellemetlenül magas hõmérséklet. Azért "mellékgondolatként" ott járt a fejemben, hátha mégis másfelé fordulnak majd idén a dolgok. Ez utóbbi látszik most megvalósulni: benne van a pakliban a másfelé, adott esetben a teljesen másfelé fordulás lehetõsége. Hosszas megfigyeléseim arra tanítottak, s tanítanak ebben az esetben is, hogy minden idõjárási analógia sántít. Illetve, vannak nagyon hasonló szcenáriók, a folyamatok sokszor ugyanazon az úton járnak egyik évben mint a másikban. Egy darabig azon járnak, aztán "gondol egyet" az idõjárás, és hirtelen letér az útról. És sohasem tudhatjuk elõre, mikor tér le. Ha nem így volna, nagyon könnyû lenne az idõjárás hosszútávú elõrejelzése.
A sok "mese" után beszéljünk a kézzelfogható dolgokról: a modellfutásból feltûnõ a meridionális muszterek folytatódó uralma, valamint a légköri képzõdmények retrográd mozgási hajlama. A most még Skandinávia felett idõzõ AC "visszalép" Izland térségébe, e hosszasan fennálló, magas szélességen elhelyezkedõ anticiklon elõoldali hideg levegõje nyilván hatással lesz a kontinens idõjárására. Az atlanti ciklonok nem mozdulnak el kelet felé, elõoldaluk nem hat ránk jelen ECMWF futás szerint. Mindez együttesen inkább hûvös idõt sejtet még akkor is, ha nem veszem figyelembe a mutatott hidegleszakadást, és a közelünkben képzõdött légörvényt.
Végül szólni kell a hidegbázis "elpazarlásáról". Ezt bonyolult kérdésnek látom, amit érdemes csínján kezelnünk. Az Északi-sarkvidéket említve igen nagy területrõl beszélünk, ahol sok minden elõfordulhat és történhet. Az egyszer-kétszer Európára szakadó poláris légtömeg nézetem szerint még semmit sem jelent a hidegbázisra nézve. A meridionális áramlási képek hemiszférikus uralma, ha hosszan tart, elvileg tényleg megcsappantja a sarki hidegtömegeket, hiszen ilyenkor kifejezett az é-d-i hõtranszport. Kérdés, hogy a mostani makrocirkuláció megfelel-e ezen kritériumnak. További kérdés a sarki hidegtömegek keletkezése. Nyilvánvaló, hogy ehhez a téli félévben sokkal kedvezõbbek a feltételek. De állíthatjuk-e, hogy a sarki "nappal" idején ilyenek nem jöhetnek létre, hidegmag nem képzõdhet? Nem tudom. Annyi biztos, hogy a július elejétõl augusztus közepéig tartó idõszakban nálunk nagyon ritka a sarkvidéki légtömegek beáramlása. De kivétel persze ebben is akad.