Valóban, pár hónapos téli intermezzo után megint abszolút uralomra jutottak a meridionális áramlási képek, s ez még annak tudatában is feltûnõ, hogy az évnek ebben a szakaszában mind az északias, mind pedig a délies légmozgás nagyon gyakori. A másik jellegzetesség, hogy a légköri képzõdmények stagnálnak, sõt, nemegyszer retrográd mozdulnak el (ennek köszönhetõ a kilátásban levõ hosszú elõoldali pozició)
Fentiek következménye a már sokszor taglalt "új idõjárási stílus": ha melegszik az idõ, akkor hirtelen és nagyon, ha hûl, akkor ugyanez, csak fordítva. Hõmérsékleti rekordok gyakran dõlnek, csapadékrekordok úgyszintén: ha esik, özönvíz van, ha bezárulnak az ég csatornái, hónapokig tart a szárazság. Idõnként rendkívül száraz levegõ, óriási napi hõingás. Szokatlanul heves konvektív események: gyakori jégverés, igen heves viharok, tornádó gyakoribbá válása hazánkban.
Jelenleg úgy néz ki, a fentiekben jellemzett idõjárási érának (meridionalitás túltengése, kontinentális jelleg kidomborodása) "eszében sincs odébbállni", ellenkezõleg: mintha még kifejezettebb lenne az utóbbi 1-2 hónapban. Egyébként a légköri képzõdmények stagnálásával, retrográd mozgási hajlamával, nemkülönben a magas szélességeken kiépülõ anticiklonokkal együttjáró cirkulációs forma kedvenc teóriám szerint a naptevékenység relatíve inaktív idõszakaiban fordul elõ gyakrabban, ezért érdekes lenne tudni, vajon nem volt-e a közelmúltban jelentõsebb visszaesés a napfoltok számában. Hasonlóképp jó lenne látni az AO és NAO diagrammokat. Azt én is meglepõdve vettem észre, hogy az a brit ciklon, mely nálunk oly dinamikus melegáramlást okoz majd az elkövetkezõ néhány napban, milyen gyorsan legyengül a jövõ héten. Valami sekély kis semmiségek maradnak belõle a Brit-szigetek környékén, ill. Nyugat-Európában, miközben a kontinens északi részén már végig magasnyomás uralkodik. Érdekes viszont, hogy ezen "semmiségek" továbbra is makacsul fenntartják az elõoldali délies légmozgást Közép-Európa felett. Május elsõ dekádjának további részében viszont GFS szerint alapvetõ változás játszódik le a makrocirkulációban. A maradék sarki hidegbázis jó nagy darabja elindul dél felé Európa földrajzi hosszúságában. Ez hatalmas AC kiépülésére vezetne részint az Atlanti-óceán, részint Izland-Grönland területén. Ettõl keletre erõs ciklonok láncolata (Skandinávia és Jeges-tenger) indítaná útra hátoldalán a poláris légtömegeket az alacsonyabb szélességek irányába. A tekintetben láthatólag még hezitál a modell, hogy a hidegleszakadást a kitaposott úton mozgassa-e a Brit-szigetek és az atlanti partok hosszában, vagy behozza a kontinens belsejébe.