Egyetértek, a hosszan tartó nyári hõhullámok, rendkívül meleg, aszályos idõszakok makroszinoptikai jellemzõi sokban eltérnek a mostani helyzettõl. Az elõbbi idõszakoknak éppen az a lényege, hogy a térítõi magasnyomás forró levegõjével messze északra kiterjeszkedik, a ciklonokat "feltolja" a sarkkör közelébe. Ezáltal folytonos melegadvekciót kapunk, jó esetben érintõ frontokkal, de legtöbbször még ezek is igen távol, északon, északnyugaton vonulnak tõlünk.
Most ellenben tekintélyes alacsony nyomású légtömegek vannak a Földközi-tenger nyugati medencéjében, e ciklonok hátoldali hideg levegõje egészen Észak-Afrikáig eljut. Ez a cirkulációs forma elzárja az utat a délnyugati szubtrópikus légtömegek huzamos európai térhódítása elõtt. A nyugat-délnyugat európai ciklonrendszer elõoldali peremciklonjai elõbb-utóbb fölénk sodródnak. Ez utóbbiaknak az a tulajdonságuk, hogy bennük délies komponensû légmozgások vannak: d-dk-i áramlás meleg, nedves levegõje keveredik a ny-dny felõl érkezõ hidegebb, de ugyancsak páradús légtömeggel. Alacsony nyomású, változékony idõjárást, gyakori, sokszor konvektív csapadékot okoz nálunk ez a felállás. Késõ tavasszal roppant jellemzõ -szinte minden évben elõfordul, most is ez van.
Ámde ezúttal a modellek (ECMWF és GFS) szerint a nagyfokú melegedést közvetlenül követõ lépést nem ebbe az irányba fogjuk megtenni. A délnyugat-európai ciklonrendszer (átmenetileg?) nagymértékben legyengül, és távolabb kerül tõlünk. Más akciócentrum van felfejlõdõben a kontinensen: a magas szélességek anticiklonjai. A mostani futások szerint ezek a Skandináv-félszigeten, késõbb Izland környékén épülnek ki május elsõ dekádjában. Ha ez a forgatókönyv érvényesül, nagy valószínûséggel száraz hidegbetöréssel, fagyosszentekre jellemzõ helyzettel jövünk ki a korán érkezett kánikulából.