Elolvastam újra a hozzászólásomat: elismerem, félreérthetõ a megfogalmazás. A gyors légnyomás csökkenés után mindjárt a "megvadult" idõjárásról, szélsõségek "tombolásáról" írok, ezért úgy néz ki, mintha egyik a másikból következne -holott nem errõl van szó, nem így gondoltam a dolgot.
Abban teljesen igazad van, hogy az északi hemiszféra hõeloszlása, ebbõl kifolyólag a makrocirkulációs minták még erõsen emlékeztetnek a téli állapotra, a viharciklon sem rendkívüli ilyenkor (bár a légnyomás múlt éjszaka tapasztalt gyors zuhanása meglepett). A hõmérsékleti változékonyság sem példa nélkül álló, mert még a mostaninál is nagyobb ingadozások fordultak elõ a múltban: például a 80-as évek közepén megtörtént, hogy a március végi 25 fokos maximumok után április elején megmaradó hó esett az Észak-Dunántúlon, -1, -2 fokos Tmax mellett.
Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy valami mégiscsak van a klímánkkal. Hosszú ideje figyelem az idõjárást, ez az impresszióm határozott és megingathatatlan. Egy szóval nem állítom, hogy itt a "globális felmelegedés" egyenes következményéról van szó. Még csak azt a közhelyszerû megállapítást sem teszem, hogy szaporodnak a szélsõségek az idõjárásban. Szélsõségek régebben is voltak, kétségtelenül. Arra gondolok mindössze, hogy a hõmérséklet, légnyomás, csapadék görbék "rázósabbakká" lettek: a hullámhegyek és völgyek közel vannak egymáshoz. Ennek legfeltûnõbb, mondhatni "mellbevágó" példája a meteorológiai megfigyelések kezdete óta elõfordult legcsapadékosabb és legszárazabb év egymásmellettisége. Azután megemlíthetõ még a szélsõségek gyors kialakulása. Az én tizen-huszonéves koromban (70-es, 80-as évek) a nagy meleg ill. hideghullámoknak elõzményei (és következményei) voltak az idõben. Ezek mostanában a "semmibõl" jönnek, és oda is térnek vissza (Lásd a 2009 karácsonyi eset, mely egy évre rá pontosan megismétlõdött -vagy említhetném az idei február elejét, mikor is pár nap alatt alakult ki rekorddöngetõ szibériai hideghullám, hogy ugyanolyan gyorsan tûnjön el a hónap közepe után) Azután: én régebben sohasem tapasztaltam olyat, hogy -2 fokos minimumot ugyanazon a napon 22 fokos maxi kövessen. Ehhez hasonló napi hõingás idén koratavasszal többször is elõállt. Persze, nagyon alacsony volt a relatív páratartalom -de ez sem a véletlen mûve. Mindennek közvetlen hátterében az áll, hogy gyakoribbá lettek a meridionális áramlási muszterek a zonálisok rovására, és hogy általában lassult a légköri képzõdmények nyugat-kelet irányú áthelyezõdése. Ennek következtében éghajlatunk kontinentálisabbá, szélsõségesebbé vált. Volt már ilyen klímakorszak a történelemben, példának okáért említhetjük a XVIII. század végét, XIX. század elejét, amikor is még a mostaninál is lényegesen "spannoltabb" volt hazánk idõjárása. Aztán jöttek kiegyenlítettebb évtizedek (lásd VáraljaMet régebbi írását az Éghajlatváltozásban) Az okokat itt és most ne keressük, szorítkozzunk a puszta tényközlésre.