Jelen szituációban azt is figyelembe kell venni, hogy az idõjárásban léteznek bizonyos "verklik", azaz alapfelállások, melyeken belül a légköri képzõdmények megjelenése, a frontok mozgása ismétlõdõ jelleggel nagyon hasonló -" az idõjárás ugyanarra a verklire jár". Azt hiszem, ez az, amit a német szaknyelv witterung-nak hív, szemben a hétköznapi wetter-rel. Ez a "verklink" már jó ideje az északnyugati irányítás a messze keleten folytonosan ott lappangó kontinentális hidegtömeggel. Az Európa téli idõjárására különben is nagyon jellemzõ makroszinoptikai fejreállás hajlama az idén a szokottnál is kifejezettebb. Talán még kis országunkon belül is tetten érhetõ ez a nagyon zord, havas délkelet és a relatíve enyhe északnyugat-észak ellentétében. (Az okot a Barrents és Kara-tenger gyatra jégborítottságában látom, de ez az okfejtés messzire vezetne, ezért most nem is megyek bele)
Nos, fentiek szerint a tegnap érkezett hidegfront a poláris-maritim levegõjével, konvektív jelenségeivel, záporaival, graupel és hózáporaival a január közepi hidegbetörés analogon-ja lenne. Ezt akkor átmeneti enyhülés követte, majd megindult az orosz maci délnyugat felé.
Természetesen egy szóval nem állítom, hogy most pontosan ugyanakkora "pofont" kapunk Szibéria felõl, mint február elején. Mert amilyen kétségbevonhatatlan, hogy vannak analógiák az idõjárásban, ugyanannyira igaz, hogy változatlan formában szituáció sohasem ismétlõdik meg. Ez elsõsorban nem a sokat emlegetett napállás miatt van így -bár tény, hogy a "jól bejáratott" verkliket rendszerint csak az energiamérleg jelentõs megváltozása képes kibillenteni az egyensúlyukból. Azonban az energiamérleg -és ezzel együtt a makrocirkuláció- ugrásszerû változása szinte mindig március közepén, vagy harmadik harmadában következik be: ebbõl a szempontból még cca három hétig az igazi télhez fogunk tartozni.
A mostanihoz hasonló szinoptikai képekben az északnyugatról áramló viszonylag enyhe tengeri levegõ és az északkeleti kontinentális hideg közötti egyensúly egyébként nagyon kényes.
Emlékszem, valamikor a 70-es évek legvégén fordult elõ, hogy március elején északnyugati irányítás mellett skandináv AC kiépülését, erõs északkeleti hidegbetörést jelzett a Meteorológiai Intézet. Havazások, a hõmérséklet erõs csökkenése volt kilátásba helyezve (nagy örömömre) Északnyugatról igen alacsony légnyomás helyezõdött fölénk, ennek hátoldalán, a skandináv AC-al közös áramlási rendszerben kellett volna megérkeznie az igen hideg levegõnek. Aztán óriási pofára esés lett a dologból: az orosz mackó gondolt egyet, és nem jött. A skandináv anticiklon vagy nem épült ki rendesen, vagy gyorsan keletre húzódott. Hozzánk megszakítás nélkül maritim légtömegek érkeztek továbbra is északnyugatról, melyek, ha nagyon barátságos hõmérsékletûek nem is voltak, fagyot természetesen nem hoztak.
Szóval, óvatosan kezelem a kontinentális hideg térnyerésének lehetõségét. Elképzelhetõ, hogy az elõbb vázolt forgatókönyv érvényesül ezúttal is: gyenge, múlékony északi anticiklon. Ha így lesz, letehetünk a "ráadás télrõl". De ennek gyökeres ellenkezõjét sem tartom lehetetlennek: március eleji tartós zimankó, havazással, hófúvással. Hétvégére, jövõ hét elejére elég valószínû a hõmérsékletgörbe lefelé tendálása. A hideg mértékére, tartósságára -ahogy elõbb utaltam rá- egyelõre nem fogadnék. Ha mindenképp nyilatkoznom kellene, azt mondanám, hogy a tél eddigi lefolyását tekintetbe véve inkább a hidegebb verzió mellett vagyok ( "meglepõen" alacsony hõmérsékleten sem lepõdnék meg, a téltámadás elmaradásán kicsit jobban)