Meteorológiai esélylatolgatások
Hárman összehoztátok a helyzet elemzését, számomra azonban még mindig hiányzik valami.
Klímaátlagban az azori anticiklon télen délebbre van, mint nyáron. Ilyen, a klímaátlaghoz közeli forgatókönyvvel zajló teleken az azori orr ritkább, de ha van, akkor egészen délnyugatról nyúlik be hozzánk. Ugyanakkor a téli félévben általában erõsebb az izlandi minimum is, mint nyáron. Ezek miatt átlagosan a tél elsõ felében, két-harmadában õk ketten határozzák meg idõjárásunkat.
Most azonban szinte a tél eleje óta az azori anticiklon hajlamos volt észak felé húzódni, gyakran a Brit-szigeteket közelítette meg. Ez okozta a szokásos nyugati helyett a gyakrabban északnyugati áramlást fölöttünk. Ilyen szempontból tehát nem normálisan viselkedett már a légkör.
A szibériai anticiklon a tél folyamán amúgy rendesen fejlõdött, ahogy "illik" a klímaátlag szerint is.
Januárban már világossá vált, hogy milyen irányba mehet a tél (csak a modellek állandóan megkavarták többségünket
). A szibériai anticiklon meghódította a Kelet-európai-síkságot, miközben a nyugat-európai anticiklon be-benyúlt Európába. A még mindig erõs izlandi minimum ciklonjai emiatt Skandinávia fölé érve furcsán kezdtek viselkedni. A ciklonok ugyan tovább mentek ÉK felé, de a két AC közötti teknõben újabban megjelentek leszakadó ciklonok is, amik általában tõlünk keletre mentek el, a Kárpátokon kívül. A túlságosan kelet felé nyúló nyugati AC így tehát a Floo-féle "belepiszkítós" mediket nem engedte létrejönni, hanem ezek a keleti leszakadások voltak helyette. Õk meg az "anyaciklon" hûvösebb, de nem túl hideg levegõjét vitték a Balkán-fsz felé, tehát igazi erõs hidegleszakadás nem volt.
A két AC aztán addig-addig szûkítette a teret, míg összezártak, és kialakult a Vojejkov-tengely.
(Eddig mindannyian nagyjából jól írtátok le a helyzetet, eddig csak kisebb kiegészítések kedvéért írtam. Most jön az, amit hiányolok.)
A két AC összezárása már korábban, január közepe felé is majdnem megtörtént, de akkor még tevékenykedtek a fent említett ciklonok, amik tehát az akkor még erõs izlandi minimumból származtak. Ezek a ciklonok Skandinávia fölé érkezésükkor a elsõsorban a nyugati AC-t visszább húzódásra kényszerítették (a keleti valamivel stabilabb volt), így idõrõl idõre kissé újra tágult a rés.
Node! Az izlandi minimum jan. 25-e körül látványosan gyengülni kezdett, és kissé nyugatabbra is tolódott. Ezzel a mozzanattal kimaradt egy ciklon, s azalatt a hosszabb idõ alatt, ami így rendelkezésre állt, már össze tudott kapcsolódni a két AC.
Ezek után nem történt semmi különleges, a Vojejkovra jellemzõ idõjárást élünk meg (maga a Vojejkov az, ami ritkán jön létre ilyen szépen). Ugyanis, amikor a két AC összezár, az Égei- vagy a Fekete-tenger térségében otthagy egy leszakadt ciklont. Az egykori gerinc helyén megindul a keleti áramlás a tengely déli oldalán, így az a hideg, ami a gerinctõl keletre összegyûlik (és általában szorosan összekapcsolódik a szibériai hidegmaggal), megindul Közép-, majd Nyugat-Európa felé (és a kapcsolat miatt általában még utánpótlása is van).
Tény, hogy ez gyakrabban okoz száraz hideget nálunk, de ha a tengely egy kicsit északabbra van, akkor a hideg hatására pár napon belül meginduló mediciklonok csapadéka elérheti az országot (délen nagyobb, észak felé egyre kisebb mennyiségekkel).
Nos: ha ez alapján kéne a jövõt latolgatnunk, akkor szerintem az lehet a kulcs, hogy a tengelyt mikor töri át ÉNY felõl egy ciklon. Mostanra azért mélyebbek lettek a nyeregpontok, nem olyan szép összefüggõ a tengely (bár a nyomás mindenhol magas a tengely mentén). Szóval ha az izlandi minimum (tartósabban) erõsödni kezd, akkor elõbb-utóbb megjelenik majd egy olyan ciklon, ami áttörheti.
A mostani GFS fõfutás máshogyan törné át a tengelyt, egy sarki hidegleszakadás észak felõl vágná ketté, miközben az amúgy is elég gyenge izlandi minimum teljesen eltûnne, és izlandi AC jönne létre. Ez így elég furcsa helyzet lenne, nyilván nem is ez lesz (192 óránál kezdõdik egyébként). A GFS ENS alapján viszont elég nagy a valószínûsége annak, hogy a tengely nyugati végén erõsen megemelkedik a nyomás, így brit, vagy nyugat-európai AC lehet, de emellett nálunk továbbra is inkább ÉK-i áramlás lenne. (Igazából ilyen latolgatásba nagyon nem mernék belemenni, úgyhogy itt abbahagytam
.
Klímaátlagban az azori anticiklon télen délebbre van, mint nyáron. Ilyen, a klímaátlaghoz közeli forgatókönyvvel zajló teleken az azori orr ritkább, de ha van, akkor egészen délnyugatról nyúlik be hozzánk. Ugyanakkor a téli félévben általában erõsebb az izlandi minimum is, mint nyáron. Ezek miatt átlagosan a tél elsõ felében, két-harmadában õk ketten határozzák meg idõjárásunkat.
Most azonban szinte a tél eleje óta az azori anticiklon hajlamos volt észak felé húzódni, gyakran a Brit-szigeteket közelítette meg. Ez okozta a szokásos nyugati helyett a gyakrabban északnyugati áramlást fölöttünk. Ilyen szempontból tehát nem normálisan viselkedett már a légkör.
A szibériai anticiklon a tél folyamán amúgy rendesen fejlõdött, ahogy "illik" a klímaátlag szerint is.
Januárban már világossá vált, hogy milyen irányba mehet a tél (csak a modellek állandóan megkavarták többségünket

A két AC aztán addig-addig szûkítette a teret, míg összezártak, és kialakult a Vojejkov-tengely.
(Eddig mindannyian nagyjából jól írtátok le a helyzetet, eddig csak kisebb kiegészítések kedvéért írtam. Most jön az, amit hiányolok.)
A két AC összezárása már korábban, január közepe felé is majdnem megtörtént, de akkor még tevékenykedtek a fent említett ciklonok, amik tehát az akkor még erõs izlandi minimumból származtak. Ezek a ciklonok Skandinávia fölé érkezésükkor a elsõsorban a nyugati AC-t visszább húzódásra kényszerítették (a keleti valamivel stabilabb volt), így idõrõl idõre kissé újra tágult a rés.
Node! Az izlandi minimum jan. 25-e körül látványosan gyengülni kezdett, és kissé nyugatabbra is tolódott. Ezzel a mozzanattal kimaradt egy ciklon, s azalatt a hosszabb idõ alatt, ami így rendelkezésre állt, már össze tudott kapcsolódni a két AC.
Ezek után nem történt semmi különleges, a Vojejkovra jellemzõ idõjárást élünk meg (maga a Vojejkov az, ami ritkán jön létre ilyen szépen). Ugyanis, amikor a két AC összezár, az Égei- vagy a Fekete-tenger térségében otthagy egy leszakadt ciklont. Az egykori gerinc helyén megindul a keleti áramlás a tengely déli oldalán, így az a hideg, ami a gerinctõl keletre összegyûlik (és általában szorosan összekapcsolódik a szibériai hidegmaggal), megindul Közép-, majd Nyugat-Európa felé (és a kapcsolat miatt általában még utánpótlása is van).
Tény, hogy ez gyakrabban okoz száraz hideget nálunk, de ha a tengely egy kicsit északabbra van, akkor a hideg hatására pár napon belül meginduló mediciklonok csapadéka elérheti az országot (délen nagyobb, észak felé egyre kisebb mennyiségekkel).
Nos: ha ez alapján kéne a jövõt latolgatnunk, akkor szerintem az lehet a kulcs, hogy a tengelyt mikor töri át ÉNY felõl egy ciklon. Mostanra azért mélyebbek lettek a nyeregpontok, nem olyan szép összefüggõ a tengely (bár a nyomás mindenhol magas a tengely mentén). Szóval ha az izlandi minimum (tartósabban) erõsödni kezd, akkor elõbb-utóbb megjelenik majd egy olyan ciklon, ami áttörheti.
A mostani GFS fõfutás máshogyan törné át a tengelyt, egy sarki hidegleszakadás észak felõl vágná ketté, miközben az amúgy is elég gyenge izlandi minimum teljesen eltûnne, és izlandi AC jönne létre. Ez így elég furcsa helyzet lenne, nyilván nem is ez lesz (192 óránál kezdõdik egyébként). A GFS ENS alapján viszont elég nagy a valószínûsége annak, hogy a tengely nyugati végén erõsen megemelkedik a nyomás, így brit, vagy nyugat-európai AC lehet, de emellett nálunk továbbra is inkább ÉK-i áramlás lenne. (Igazából ilyen latolgatásba nagyon nem mernék belemenni, úgyhogy itt abbahagytam
