Egyébként teljesen egyetértünk, azonban -nehogy tényleg tévútra vezessek akárkit is- még egyszer leírom, mire gondolok. A zonális légmozgást persze hogy a megerõsödött azori maximum és az izlandi minimum közösen tartja fenn, és nem a szibériai maximum -ezt ki kell hangsúlyozni. A szibériai magasnyomásnak moduláló szerepe van, a következõk értelmében:
az atlanti-óceáni áramlásnak van egy válfaja, mikor is az áramlási irány fölöttünk nem nyugati, hanem északnyugati, az AC inkább nyugaton van, mintsem délen. A frontok sorozata ennek elõoldalán vonul ény-rõl dk-re, ezek azonban a tiszta zonalitáshoz hasonlóan fõleg tengeri levegõt mozgatnak. Az idõjárás viharos, záporos jellege is hasonló. Ezt nevezzük félblocking, vagy északnyugati irányításos helyzetnek. Meglátásom az, hogy abban, hogy a tiszta zonalitás félblockingra módosul van nagy, talán döntõ szerepe a szibériai maximum erõsödésének az elõzõ kommentemben leírtak szerint.
A szinoptikai kép nyomon követése megerõsített a gyanúmban: december második felében, januárban mindig akkor indult teknõsödés, az áramlás meridionálisba fordulása, mikor az erõs AC megjelent északkeleten. Másrészrõl, ennek visszahúzódásával rendre zonálisabbá vált a cirkuláció.
Hogy a félblockingnak, északnyugati irányításnak köze van az északkeleti magasnyomáshoz és hidegtömeghez, azt az ilyenkor nagyon kifejezett ék-dny irányú hõgradiens is valószínûsíti.