Meteorológiai esélylatolgatások
Nagyon éles szemû, jó megfigyeléseid vannak mint mindig, kérlek szépen. A hosszas enyhe idõt valóban északnyugati irányítás okozta, és nem tisztán nyugati, vagy pláne délnyugati. Az északnyugat-európai AC kirobbanthatatlanul a helyén van, az is igaz. Azzal viszont már nem értek egyet, hogy ez forgatta le ránk a mostani nagy hideget.
Most elõadom az én verziómat (már többször leírtam, de az északnyugati irányítás témája idõrõl-idõre elõkerül ebben a szezonban, s nem véletlenül)
A rendkívül hideg, száraz levegõ természetesen a szibériai anticiklonból származik, és k-ék-i áramlással érte el Európát. Ez az AC a tél folyamán végig elég fejlett volt, és többször is megpróbált tért hódítani nyugat felé, de mindig visszehúzódott, mielõtt fagyos levegõje elérhetett volna minket. Idõleges megerõsödései ellenben azt eredményezték, hogy a nyugatias áramlással érkezõ óceáni enyhe légtömegek ezen AC nyugati peremén kénytelenek voltak észak felé fordulni, tehát az áramlás meridionális komponenst nyert. Úgy képzelem, hogy emiatt az egyébként nagyjából lineáris, zonális áramlási szalag vetett egy hullámot: a hullám nyugati oldalán, Nyugat és Közép-Európában másodlagosan fordult északnyugatira az áramlás. A coriolis-effektus következtében az északnyugati áramlástól nyugatra-délnyugatra növekszik a légnyomás, és kész is az általad említett AC az atlanti partoknál. Elég furcsa módon az én olvasatomban az ény-i irányítás elsõdleges oka nem az azori maximum megerõsödése és észak felé terjeszkedése -ahogy elsõ ránézésre mindenki gondolja- hanem éppenséggel a szemközti oldal: a szibériai-keleteurópai AC! Erre a gondolatra az az általam sokszor megfigyelt jelenség vezetett, hogy makacsul zonális, enyhe telek rendszerint úgy végzõdnek, hogy a nyugati áramlás északnyugatira módosul: februárra felépül a sokat emlegetett atlanti-parti AC, és ennek elõoldalán most már északnyugati áramlással ér el minket a maritim, néha poláris-maritim levegõ. Minderre semmi más magyarázat nincs, mint az ilyenkor virágkorát élõ szibériai maximum nyugati áramlást belengetõ effektusa. Idén is a fenti forgatókönyv érvényesült volna, ha a szibériai hidegtömeg nem kezd komoly expanzióba ny-dny felé. A hideg elõretörése miatt messze keleten a délies áramlás keletire, északkeletire fordult -így a fent említett, nyugati áramlási szalag által vetett hullám hurokká záródott: déli szakaszából mediciklonok lettek, míg északi részén megközelítette egymást, s végül összekapcsolódott a nyugati és keleti AC: Vojejkov-tengely.
Abban neked teljesen igazad van, hogy a tartós zonalitás nem mindig generál hideghullámot, vannak mindvégig nyugati áramlásos, enyhe telek. A zonalitás, mint egyetlen tényezõ, segíti a hidegfelhalmozódást a magas szélességeken, a hidegmagok kiképzõdését. Azonban ennek más faktorai is vannak, pl. a ciklonok behatolása a sarkvidékre ellene dolgozik a hideg anticiklonok kialakulásának, nemkülönben a kis hómennyiség vagy a talaj nem kellõen átfagyott volta a tundraövben. Tehát a dolog nem ennyire egyszerû.
Hogy a jelenlegi zord idõhöz vezetõ folyamat meg is fordulhat, szétkapcsolódhat a Vojejkov-tengely, és mi újra a nyugateurópai AC északnyugati áramlásos elõoldalán, óceáni levegõben találjuk magunkat? Elõfordulhat, de õszintén szólva nem túl valószínû. Itt jön a képbe egy elég nehezen megfogható tényezõ, amit az idõjárás emlékezetének nevezhetnénk. Nagyon profánul, "parasztiasan" mindössze arról van szó, hogy az északnyugati irányítás "kitöltötte az idejét", "fenékig ürítette a poharat". Kicsit szabatosabban fogalmazva, felélte az õt létrehozó alapkondiciókat, ezért valószínûleg jó ideig nem fog újra jelentkezni.
Utolsó megjegyzésed nagyon tanulságos, szinte iskolapélda. Egy hideg január és egy enyhe január 850 hepán vett középhõmérséklete közel azonos volt. Csak az elsõ esetben a magasban szárnyaló tengeri hidegben alakult ki ez a havi közép, a másodikban ellenben a kontinens belsejébõl ide cammogó talpas hidegben. Én idén értettem meg az érkezõ levegõfajta döntõ jelentõségét a T850-es fáklyák értelmezésében. Jó lenne, ha végre mindenki felfogná, mirõl van itt szó.
Most elõadom az én verziómat (már többször leírtam, de az északnyugati irányítás témája idõrõl-idõre elõkerül ebben a szezonban, s nem véletlenül)
A rendkívül hideg, száraz levegõ természetesen a szibériai anticiklonból származik, és k-ék-i áramlással érte el Európát. Ez az AC a tél folyamán végig elég fejlett volt, és többször is megpróbált tért hódítani nyugat felé, de mindig visszehúzódott, mielõtt fagyos levegõje elérhetett volna minket. Idõleges megerõsödései ellenben azt eredményezték, hogy a nyugatias áramlással érkezõ óceáni enyhe légtömegek ezen AC nyugati peremén kénytelenek voltak észak felé fordulni, tehát az áramlás meridionális komponenst nyert. Úgy képzelem, hogy emiatt az egyébként nagyjából lineáris, zonális áramlási szalag vetett egy hullámot: a hullám nyugati oldalán, Nyugat és Közép-Európában másodlagosan fordult északnyugatira az áramlás. A coriolis-effektus következtében az északnyugati áramlástól nyugatra-délnyugatra növekszik a légnyomás, és kész is az általad említett AC az atlanti partoknál. Elég furcsa módon az én olvasatomban az ény-i irányítás elsõdleges oka nem az azori maximum megerõsödése és észak felé terjeszkedése -ahogy elsõ ránézésre mindenki gondolja- hanem éppenséggel a szemközti oldal: a szibériai-keleteurópai AC! Erre a gondolatra az az általam sokszor megfigyelt jelenség vezetett, hogy makacsul zonális, enyhe telek rendszerint úgy végzõdnek, hogy a nyugati áramlás északnyugatira módosul: februárra felépül a sokat emlegetett atlanti-parti AC, és ennek elõoldalán most már északnyugati áramlással ér el minket a maritim, néha poláris-maritim levegõ. Minderre semmi más magyarázat nincs, mint az ilyenkor virágkorát élõ szibériai maximum nyugati áramlást belengetõ effektusa. Idén is a fenti forgatókönyv érvényesült volna, ha a szibériai hidegtömeg nem kezd komoly expanzióba ny-dny felé. A hideg elõretörése miatt messze keleten a délies áramlás keletire, északkeletire fordult -így a fent említett, nyugati áramlási szalag által vetett hullám hurokká záródott: déli szakaszából mediciklonok lettek, míg északi részén megközelítette egymást, s végül összekapcsolódott a nyugati és keleti AC: Vojejkov-tengely.
Abban neked teljesen igazad van, hogy a tartós zonalitás nem mindig generál hideghullámot, vannak mindvégig nyugati áramlásos, enyhe telek. A zonalitás, mint egyetlen tényezõ, segíti a hidegfelhalmozódást a magas szélességeken, a hidegmagok kiképzõdését. Azonban ennek más faktorai is vannak, pl. a ciklonok behatolása a sarkvidékre ellene dolgozik a hideg anticiklonok kialakulásának, nemkülönben a kis hómennyiség vagy a talaj nem kellõen átfagyott volta a tundraövben. Tehát a dolog nem ennyire egyszerû.
Hogy a jelenlegi zord idõhöz vezetõ folyamat meg is fordulhat, szétkapcsolódhat a Vojejkov-tengely, és mi újra a nyugateurópai AC északnyugati áramlásos elõoldalán, óceáni levegõben találjuk magunkat? Elõfordulhat, de õszintén szólva nem túl valószínû. Itt jön a képbe egy elég nehezen megfogható tényezõ, amit az idõjárás emlékezetének nevezhetnénk. Nagyon profánul, "parasztiasan" mindössze arról van szó, hogy az északnyugati irányítás "kitöltötte az idejét", "fenékig ürítette a poharat". Kicsit szabatosabban fogalmazva, felélte az õt létrehozó alapkondiciókat, ezért valószínûleg jó ideig nem fog újra jelentkezni.
Utolsó megjegyzésed nagyon tanulságos, szinte iskolapélda. Egy hideg január és egy enyhe január 850 hepán vett középhõmérséklete közel azonos volt. Csak az elsõ esetben a magasban szárnyaló tengeri hidegben alakult ki ez a havi közép, a másodikban ellenben a kontinens belsejébõl ide cammogó talpas hidegben. Én idén értettem meg az érkezõ levegõfajta döntõ jelentõségét a T850-es fáklyák értelmezésében. Jó lenne, ha végre mindenki felfogná, mirõl van itt szó.