Szerintem érdemes még egy kicsit elidõzni a témánál. Talán nem kifejezetten a Hosszútávúba való, de ilyen aspektusa is van. A tapasztalati tények valamiféle fizikai magyarázatot igényelnek. Az elsõnek említett szabályszerûség esetén kézenfekvõ a naptevékenységgel való összefüggés feltételezése, ugyanis tudtommal a statisztika is azt mutatja, hogy az átlagnál jóval hidegebb telek rendszerint a napfoltminimum környékén szoktak elõfordulni (ld. 2009/2010!) Röviden: itt arra lehet gondolni, hogy az alacsony naptevékenység segíti a hideg AC-k létrejöttét a magas szélességeken -ez fejlettebb hidegbázist, hidegmagokat jelent ezek minden, minket érintõ hatásával.
Feltételezhetünk más mechanizmust is. A hosszantartó téli zonalitás a hótakaró kiterjedéséhez vezet Eurázsia szubarktikus területein. A vastag hóréteg hûtõ hatást gyakorol a fölötte elhelyezkedõ levegõre, azaz itt negatív visszacsatolással állunk szemben, mely peridikus folyamatot tart fenn zonális tél-blockingos tél váltakozásával.
A koraõszi meleg (a hidegöblítések elmaradása) a sarki hidegbázis fejlettségével, ill. fejlõdési, regenerálódási hajlamával függhet össze. Hogy a hidegbázis hogyan reagál a sarkvidéki nappal után a kisugárzási lehetõség hirtelen megnövekedésére nyár legvégén, õsz elején, az nagyon is sokat mondó. (Hamarosan folytatom)