Néhány nap szünetet követõ megszólalásomat ezzel kezdem: bizony, nagyon gyengén muzsikál az idei téli szezon, legalábbis itt, az Észak-Dunántúlon. Eddig alapjában a Hari Seldon féle verzió valósult meg, ill. a saját (és sokan mások által hangoztatott) vélemény, miszerint nagy valószínûséggel enyhébb fajta tél elé nézünk.
Minden tiszteletem azoké, akik az archívumokban búvárkodnak statisztikai összefüggéseket keresve (vagy tagadva), mégis azt kell mondanom, van összefüggés a késõnyár-õsz idõjárási jellege és a tél között. Mindenesetre, úgy tûnik, létezik a forgatókönyveknek egy bizonyos típusa, mely nyári hõhullámok-elõoldali meleg koraõsz-idõ elõtti hideget hozó késõõsz-enyhe, zonális télközép címszavakkal jellemezhetõ. Figyelembe ajánlom e szempontból a következõ éveket: 1974, 1982, 1987, 1994, 1997, 2000 és 2006. Érdemes lenne végigböngészni ezek õszi-téli makroszinoptikai berendezkedéseit. Jellemzõnek tûnik a gyenge, rosszul regenerálódó sarki hidegbázis, valamint az erõs déli és nyugatiáramlás-hajlam. Sajnos, jelenleg úgy néz ki, hogy az idei tél is a fentiek sorát gyarapítja. Meg kell említeni még egy többször beigazolódott tapasztalati összefüggést: hemiszférikusan zord tél megjelenése után a következõ tél is hideg, a harmadik azonban -gyökeres ellentétként- nemegyszer zonális, enyhe (2009-2010-2011?)
Bár vannak jelek rá, hogy a jelenlegi hosszan tartó zonalitás gyengülõfélben van, azonban még így is brutálisan erõs. Az azori kirobbanthatatlannak látszik (november közepe óta másféle AC nem is hatott idõjárásunkra) és minduntalan a kontinens közepe fölé terjeszkedik. Az északatlanti ciklontevékenység is megdönthetetlennek imponál. Figyelemre méltó az a tény, hogy ezekben a napokban az 1035 hpa fölé emelkedett légnyomás ellenére sem tudott nyugalomba jutni nálunk a légkör -ez jól mutatja a tõlünk északra "õrjöngõ" nyugati áramlás erejét. Tipikusan zonális, pozitív NAO-s képe van a cirkulációnak.
Ezek után nézzük azokat a "soványka" momentumokat, melyek ellentmondani látszanak a téli enyheség folytatódásának, és reményt adhatnak a hó és hideg kedvelõinek.
A kelet-szibériai hófelhalmozódásról, ott kifejlõdött hidegmagról már többen, többször írtak ezeken az oldalakon. Szerencsés esetben a hideg anticiklon tért hódíthat nyugat-délnyugat felé. Vannak ennek kézzelfogható jelei is: a nemrégiben 1055 hepásra hízott északkelet-európai AC, ami ugyan hamarosan meghátrált, de újbóli elõretörését többször is mutatták a modellek. Kifejlõdéséhez persze nem ártana 0 körüli, méginkább negatív AO érték. Valamennyi esély erre is van, szinte minden tag lefelé tendál az AO és a NAO fáklyán. Azért arra nagyon kíváncsi vagyok, végül is mi fog kihúzni minket a mostani makroszinoptikai szituációból. Az északkeleti magasnyomás megerõsödése, kontinentális hideg léghullámok térnyerése? Avagy az atlanti ciklontevékenység drasztikus lecsökkenése, grönlandi-izlandi-brit blocking? A közelebbi jövõben az elõbbit tudom elképzelni.(Utóbbi sem lehetetlen, de inkább a tél végén)
Novemberben volt egy érdekes idõjárási epizód: hosszan tartó, "vonalzóval húzott" északi zonalitás, nálunk magasnyomású, csendes, ködös idõvel. Nagyon sokszor az ilyen periódusokban felhalmozódik a sarki hideg, hidegelárasztások, zord idõszakok elõzményeiként szerepelnek. Idén úgy tûnik, ez a cirkuláció "hatástalan" volt, (eddig) nem lettek téli következményei -azonban mégse feledkezzünk meg róla.
Volt (van) téli intermezzó novemberben, ill. ezekben a napokban. Az ilyen próbálkozások szinte mindig visszaköszönnek, gyakran erõsebb formában. Januárra biztosan várható a hideg térhódítási kísérlete, ennek mértéke azonban kérdéses. Lehetséges, hogy komolyan zordra fordul az idõ, de a "szöszmötöléseknek" is megvan az esélye. Az szinte bizonyosra vehetõ, hogy Tél Tábornok megkísérli majd a támadást. Érzésem szerint -és elnézve a modellek térképeit- a január elsõ 2 hete nagy valószínûséggel rámegy a zonalitás-félblocking- kontinentális AC féle helyzetekre -azaz megy a levesbe. A második, és fõleg a harmadik dekádban nagy valószínûséggel lesznek tetszetõsebb szituációk.
Ha igen-igen nagy szerencsénk lesz, talán elõbb is. A zonalitás túljutott életidejének zömén, hirtelen megszûnése sem kizárt. Például szép (és elvileg lehetséges) kimenetel lenne, ha valamelyik blocking-próbálkozás (lehet ez akár a soron következõ is) nem az északi alacsony nyomás hatásának újbóli érvényre jutásával végzõdne, hanem éppenséggel a déliével. Nem az azori növesztene nyúlványt kelet-északkeletre, hanem a szibériai nyugat-délnyugatra. A modellek egyelõre mást mutatnak, de ki tudja?