Hát az én lányom, miután kiélvezte a nyarat, úgy két hete kérdezi, hogy mikor jön már a hűvösebb és lesz-e végre télen hó? Szegény sok havat itt nálunk nem láthatott az elmúlt években, ennek ellenére reméli, hogy ezen a télen lesz.
Aztán a tél végén már várja az enyhébbet, a tavaszt és utána sóvárog a meleg, a nyár, a Balaton után.
És ez megy minden évben. 
Soha nem mondta még egy évszakra, hogy szutyok. Szereti mindegyiket a maga -időnként sajnos hiányos vagy éppen túlzott- jellemzőivel együtt.
Persze nem vagyunk egyformák, de én örülök, hogy ő és a barátai, barátnői ilyenek. Gyerekek. És örülnek mindennek, örülnek az életnek. És szerintem ez így van rendjén.