Nem értem.

Gyerekkoromban a családomban, ismerősi körünkben soha, senki nem morgolódott, ha jött az ősz, soha senki nem jajgatott, ha már szeptemberben (gyakran) és még májusban (gyakran) be kellett fűteni. És soha nem fáztunk, mert ha fáztunk, akkor tettünk a tűzre vagy tekertünk a konvektor szabályozóján, és mindenki elfogadta, hogy hideg időszak jön. Felöltöztünk és fűtöttünk. Pedig akkoriban aztán tényleg szerényen, sőt nagyon sokan szegényen éltünk. Nem jártunk nyaralni, telelni, wellneszezni hétvégente az ország másik végébe. De soha, senkitől nem hallottam, hogy jön az átkozott hosszú fűtési szezon. Pedig az anyagi lehetőségek miatt aztán tényleg mondhatták volna. De nem, nem mondták. 
Most pedig, az akkorihoz képest elképzelhetetlen jólét, vásárlás, utazás, szórakozás, nyaralás, telelés és mit hallok, mit olvasok: jön a hideg (ami már évek óta nem is olyan hideg és nem is tart annyi ideig....) és fűteni kell.

Nem értem.

Takt.: 20,6 °C, változóan felhős ég, gyenge délies szél, jó érzés kinn lenni. És igen: befűtöttem a kandallóba, leülök elé, élvezem ezt a kellemes melegét.
A fa bekészítve, összerakva a hideg napokra. Éppúgy, mint régen.
És nem siránkozunk, hogy jön a hideg, fűteni kell. Éppúgy, mint régen.
Jöjjön. Itt az ideje. Éppúgy, mint régen.