Nándi, sajnos a kedvenc MacBaren Red Ambrosia már olyan száraz, hogy öngyulladástól kell tartanom a fiókjában...épp elég volt tegnap itt a szomszédban a szokolyai vegetációtűz már június elején, csak szerencse kérdése volt, hogy pont meglátta egy helyi hegyimentős.
Ismersz: elég nehéz a fősodorvonalamból kihozni, sok munkát nem adok nektek, nem azért ülök és mesélek itt, de ha valamit baromira rühellek az pont ez, amit itt alább kényszeredetten tánclejtünk.
Mi a fenére jó még itt a Metneten is,  nincs belőle elég, mindenhol ez kell menjen?
Már itt is ahova kikapcsolódni és egy másik szerteágazó és szeretett érdeklődési körünket,  szenvedélyünket élvezni jövünk?
Adunk ennek az oldalnak, nem veszünk el tőle! Meg értelmesen beszélgetnénk kapcsolódó témákról azokkal, akik hasonlóan azt szeretnének itt.
De így egyre kevesebben leszünk, lesznek.  Csak meg kell nézni a hosszútávú fórumot,  Totál KO,  pedig az egyik legértékesebb lenne,  én is és még sokan élvezettel olvasnák folyamatosan. A kérdés persze költői, ismerem a választ.
Közben az ingerküszöbünket - már nekem is, aki egy kerületvezetőhöz  képest csak terepen izgek-mozgok -  kissé már lejjebb viszik a 15.000-es FB követőket számláló jógaoktatóktól, a fizetett agent provocateur-kig terjedő profi szakember gárdák.
Szálljanak már le a tő melletti erdészekről, és nyavajogjanak a politikusaikkal direktbe.
Vagy jöjjenek ki egy délkeleti cseresbe 35 fokba gyérítésjelölni 1000 köböt, mellmagassági átlaló méréssel és törzseként, aló 5 centis tőterpesz lefújással.  Majd naponta vakargassanak ki 40 kullancsot magukból, a bögöly és szúnyoghadak közepette. De ajánlhatom a vasúti rönkátvételezéses berakodást is a vagonon belül, a 9 méter kinyúlású kamionos csipegető kajmán acél tonnái alatt. Főleg, ha a rönkről a daru által kimart lepattanó kéregdarabok ott sűvítenek el 10 centikre, 200-zal a halántékuk mellett...garantáltan a kezüket se fogják tudni felemelni a klaviatúrához az biztos, a nap végén.
És hallasz egyet is sírdogálni? Nem. Művelnék a hivatásukat, a szakmát csendben, dolgoznának, ahogy eddig is  tették. Ugyanúgy, mint aki kint a porszáraz földeken küzd a kenyérgabonáért, vagy a szalag mellett görnyed három műszakban. Nincs különbség.
Dolgoznának, ha az általad is említett kedves erdőkre érzékenyített, csert a tölgytől megkülönböztetni se tudó tbbségében urbánus kényelemből érkező erdőfürdőzők állandóan nem a mi farkunkkal vernék a csalánt, csak mert le kell váltani a budai főportást minden áron. Ott az papírurna, ott tegye meg.
Se az erdőnek, se az erdésznek köze nincs ehhez az egészhez.
Van épp elég bajunk, meg ott is vakarjuk ahol nem viszket, hogy mi a frászt és hogyan csináljunk? És folyik minden szakmai vonalon, ahol csak lehet, az erdészettudománytól a gyakorlatig, a kiút keresés, hogy a bájos erdőfürdőzőknek legyen még mit ölelgetni 30-50 év múlva is.
És nem fogja fel, pedig már a természetvédelem értelmesebbje - mondom mint ökológus - is kapisgálja, hogy ha nem szállnak le rólunk végre, és hagynak dolgozni, akkor örülhet majd, ha nyugati ostorfa erdőkben kirándulgathat és nem egy kopár sztyeppén. A gledícsiát meg kifejezetten ajánlom majd ölelgetésre, Remek érzés lesz. Érdemes megnézni egy törzsfotót róla. De legalább a vadászokkal nem kell bírkózni többet ez erdőfelújításokkal szenvedve, a túltartott vadállomány vadkárai miatt. Azt nem fogja lezabálni csemetekorában sem, az biztos. 

A trágárkodásról meg tudod korábbról is a határozott véleményem.  Mindig Hofi jut eszembe, egy részt a híres : És mi benne a kunctt? Másrészt a magam részéről is azt vallom, amit példaként mondott a 70-es években a magyar foci kapcsán. "Tudják mi a legnagyobb baj a magyar focival? Hogy a szurkolók is lesüllyedtek a színvonalára. Most már együtt vannak, Ott lenn a legalján. Aztán mehet a kurva anyád doszt." 
A ti dolgotok mióta nem egyesület, hanem Kft. a Metnet, hogy mit és meddig engedtek meg, de ne kelljen se művelni, se szeretni.
Nem a kenyerem, még ha zsigerből is írogathatnék olyanokat, hogy: "A segg a 21. század picsája!" És hasonló elmésségek. (Amúgy egy tűpontos főerdészi megállapítás, ma már szakmán belüli szállóige, egy unalmas értekezletről.)
Abban a közegben ahol dolgozom, ahol a családom van, ahol és ahogy szociaiizálódtaml stb,., stb. soha nem volt divat, se szokás, se járható út még éles viták esetén sem.  Itt se szívesen olvasom, de lelketek rajta...akikkel rendszeresebben kommunikálók, azért nem erről híresek...
Na ennyit legyen erről az egészről, most már tényleg. Aki akar ért belőle, és ha füle van hallja meg, ha szeme, akkor pedig lásson.
(Bocsánat, ha nem pontosan idézem a példabeszédet...) 
Egy rakás lassan betonmederré váló patak fotóm van, és egy hét alatt kiszáradt és kiégett erdei rétekről is akad sajnos jó pár. Rég azokkal kellene foglalkoznunk. 
De zárjunk valami széppel, aminek jelzés értéke is van a jelen időjárásról.
A palackok a kép legalján nem eldobott szemét, hanem öntözni kell az erdőn (!!!) rendszeresen, északi fekvésben (!!) ezt az egyedi méretű, szinte magashegységi jellegű habitusú, 150 centi fölötti magasságú, három töves, mesebelii turbánliliom példányt, ahhoz hogy életbe maradjon, virágozzon és így magot érleljen és szaporodni tudjon. (Ha máglyára visztek, akkor se mondom el hol vanvidám, még Gábornak se mutattuk meg Nolával annó egy erdei találkozásnál, pedig szeressüknevet)...addig van biztonságban, épp elég veszély rá a vad... hát hordjuk a vizet pár km-re, amíg tudjuk, mert a közeli patakból már bűvészet egy palack vizet is kihalászni.....ja és nem posztoljuk az FB-én melldöngetve, mekkora erdőölelők vagyunk ezzel...csak csendesen, így kell...főleg az erdőn... (Bocs az állóért, de ez 0,6-os nagylátóba fér csak így be...)

beillesztett kép



Legyen fekvő is, ha már ilyen mesebeli..

beillesztett kép



 Game over....