Egy-egy hozzászólás a "régi" nyarakhoz és telekhez.
Tél: a múltkor már írtam, mennyire hiányolom a régi Útinformok jelentéseit a járhatatlan utakról, megközelíthetetlen vagy nehezen megközelíthető teleülésekről (Vilmány-Fóny, Pere-Abaújszántó, Dudar-Nagyesztergár, illetve Zirc, Eplény, Lókút térsége volt a sláger). Ezek a jelentések eltűntek, mint a kámfor, bár az ott lakók lehet, hogy nem hiányolják annyira, mint én. Ami szintén nagyon hiányzik, pedig a '80-as évektől a 2000-es évekig minden télen hetekig a vendégünk volt: azok a jégbordás utak. A leesett havat lejárták, majd az olvadásig barnásfehér/szürkésfehér jégbordák díszítették az összes jászberényi mellékutat, kis utcát. Na, azon csúszott ám igazán a szánkó! A szűz hónál is jobban szerettem szánkóval. 1999-ben egyszer kissé rajta is vesztettem: 100%-ig jégbordás úton egy-egy kb 10-15cm mély nyomvályúban lehetett közlekedni, az útburkolat sehol nem látszott ki. Fehér Suzuki Swift 1,0-val voltunk a barátaimmal, egy házat kerestünk, persze nyári gumival. Egyszer csak szólnak: ez az a ház! Fékezés, majd keresztbefordulás a kis utcában, beton villanyoszlop állított meg bennünket. Kicsit bosszankodtam, de igazán nem bántam, pedig csóró egyetemista voltam akkor, anyukám autójával. A sebesség persze nem volt nagy, de azért egy 40 ezer Ft-os karosszéria javítás következhetett Hatvanban, a márkaszervizben. Tehát: tartósan, teljesen jégbordás utak, hová tűntetek?    
Nyár: a '80-as évek elejének egyik nyarán Balatonszéplakon voltunk SZOT üdülőben. Vékonka kis gyerek voltam még, de az egyik emlékképem a egészről, hogy ahányszor belementem a vízbe, nagyon rövid idő után lila szájjal mentettek ki a szüleim, úgy átfagytam (sekély, déli part pedig). Aztán vagy negyed óra kellett, míg pokrócba csomagolva átmelegedtem és nem vacogott a fogam. Pedig sütött a nap.
Már sorkatonaként, 2001-ben beneveztem az első Balaton-átúszásomra. Erőm teljében voltam, de kb. a felétől úgy fáztam, hogy az nem igaz. Emlékszem, ha csak egy kis bárányfelhő eltakarta a napot, nagyon sokat romlott a hőérzet a vízben. Próbáltam gyorsabban tempózni, hátha "átmelegszem". Persze nem jött össze. nevet Végig mellben úsztam akkor is, úszószemüveggel, sapka nélkül. Utóbbinak meg is lett az eredménye, napszúrást kaptam. A logisztika, motiváció, idő stb. hiánya miatt a következő átúszás 18 év múlva, 2019-ben jött soron: akkor - és azóta is - zsírozókrémmel úszok, nem is fáztam egyszer sem. De tartok tőle, hogy nem csak a zsírozókrém volt a különbség oka: a 2001-es nyáron olyan hideg áramlatok jöttek fölfelé a hasamra, amihez hasonlót sem éreztem a következő négy átúszásom alatt.