Semmi garancia nincs rá, hogy a vetületeink helyesek. Ebbõl következõen semmi garancia nincs a modelljeink pontosságára (ad abszurudum pl. arra sem, hogy tényleg van-e szabad akarat).
Ezért igenis meg kell kérdõjelezni minden képletet, modellt azelõtt, hogy iteratív módon eljussunk a helyes képlethez. Ugyanis egy képlet nem attól helyes, hogy nem találtál olyat, amire nem igaz, hanem attól, hogy soha nem is találhatsz, lásd pl a Fermat-tétel bizonyítása és társai.

A jövendõmondás általad leírt módja - " hogy az adott sorok írója mennyire van tisztában elõrejelzõ modell érvényességének feltételeivel" - igen szubjektiv:

1. az hogy az iró mennyire ismeri a modell határait, nem változtat a modell kimenetének pontosságán
2. a "modell" érvényességének feltételirõl fogalmunk sincs pl az állatok esetebén, azaz nem tudjuk, hogy amit csinál azt miért csinálja.

Ebbõl következõen - meg a soksok hibás fizikai képletünkbõl, pl gravitáció stb - én nem hiszem, hogy csak a képlettel alátámasztott dolgok megbízhatóbbak 10 napon túl az idõjárás tekintetében, mint mondjuk a febr 2., vagy az állatok egyéb szokásai - különösen hogy a képletek egy alig ismert világot írnak le kb ellenõrizhetetlen pontossággal, ellenõrizhetetlen bemeneti adatpontossággal.

Nagyon tipikus példa erre az emberi agy, amit sose fogunk képletekkel leírni, mégis látszólag megdöbbentõen nagy információhiányban is igen-igen pontos döntéseket hoz, amikor egy számítógép simán elhasalna rajta, ilyen az összes "megérzésen" alapuló helyes döntésünk, az összes nem parametrizálhatóan leírható helyzet, stb.