Alapvetõen az Észak-Amerikai hidegleszakadások a Baffin öböl hõmérsékletétõl függnek. Bjerknes leírja, hogy a 18-19. század fordulóján A Baffin öböl magasabb hõmérséklete miatt nem az Izlandi depresszió dominált, hanem egy kettõs depresszió, amelynek egyik központja a Labrador félsziget térségében volt a másik pedig Észak Skandnávia fölött.

Következésképp a Keleti part mellett keletkezõ ciklonok nem nyugat felé vették útjúkat, hanem a Baffin öböl felé. Ez hízlalta Grönland jegét.

Az Észak-skandináv depresszió pedig Európát örvendeztette kemény telekkel.

Valószínûsíthetõ tehát, hogy a Baffin öböl ciklogenezise olyan folyamatot indított el, mely stabil meridionalitást hozott létre Európára nézve is, egy hatalmas kanyarokat leíró poláris fronttal.