No de nem a földmágnesség miatt indulnak el...
Anno a jégkorszakokban illetve az interglaciálisokban alakultak ki a vándorlási szokások. A mai vándormadár utak is csak párezer évesek, fokozatosan követték a jég visszahúzódását anno, s ebbõl alakultak ki a vándorlások. (S volt ez így a korábbi jégkor-interglaciális idõkben is). Ugyanezt teszik az emlõsök, sõt a növények is (õk kicsit lassabban).
Az elõrejelzés része mûködhet úgy, hogy egy hozzánk idõnként északról érkezõ faj (aki rövid távú vándor) azért jön elõbb, mert mondjuk az északi élõhelyén már nincs kaja, mivel ott már télies az idõ. Ha azt nézzük, hogy bizony a hideg is északról szokott ugye jönni felénk, akkor nyilvánvaló, hogy szükséges az ottani hideg kialakulása ahhoz, hogy lehessen itt is. Eddig tök logikus. Ezek a madarak nem is annyira hosszú távú vándorok, mint pl. a mi gólyáink. Ha azt látjuk, hogy a téli vendég madaraink megérkeztek, lehet sejteni, hogy odafenn északon hûl az idõ. Egyébként már itt vannak a süvöltõk, a hajnalmadarak, akik téli vendégek.
A nálunk költõ s innen délre menõ madarak esetében meg a nappalok hosszának a változása indítja be azokat a hormonális változásokat, amelyek aztán az útra kelés felé terelik õket. Pont emiatt pusztult el a sok fecske is, mert mentek, ahogy a hormonjaik diktálták, s nem néztek elõrét induláskor...
Ebbõl tehát semmilyen következtetést nem lehet levonni.

A varjak hideget csak rövid távon tudnak elõrejelezni, az biztos, hogy egy hidegleszakadás elõtt pár órával bevonulnak a városba a mezõkrõl.