A tizenkilencedik századból ismertek olyan légnyomási térképek, amelyeken jól látható egy olyan anticiklon, amely skandináv középpontú és egybe van olvadva a Grönlandi magasnyomással. Ez a manapság igen ritka helyzet a tizenkilencedik században még gyakran elõfordult, illetve a "kisjégkorszak"-ot pedig egyöntetûen jellemezte. Ezekben az idõszakokban érdekes módon pölö az Észak-Amerika partjainál kialakuló ciklonok nem Izland felé dzsezzeltek, hanem fölkanyarodtak a Labrador tengerhez. Ez a légnyomási elrendezõdés alapvetõen egy sokkal nagyobb amplitúdójú magaslégköri futóáramlást eredményezett. Amely sokkal nagyobb kanyarulatokat írt le. Ez pedig a zonalitásnak nem kedvezett. A meridionális helyzeteknek annál inkább. A kemény telek, a hótakaró felhalmozódása pedig a meridionális helyzetekben adott.