Egy kis jeges téma akkor nevet

Az északi sarkvidéken a tenger szép "lassan" befagy az õsz kezdetével, és az arktikus tengeri jégborítottság megnövekszik.
Báremennyire is hihetetlennek hangzik a minimum után az ósz elsõ felében akár átlagosan 0,5-1 km2-nyi terület fagyhat meg 1 másodperc alatt. Hogy vajon igaz-e, azt könnyen kikalkulálhatja az ember.
Link
Ahogy az ábrán látható az idei év folyamán szeptember közepén-végén érte el a kiterjedés a minimumát úgy 4,5 millió km2-es értékkel. Október végére - durván 40 nappal késõbb - hozzávetõleg 9 millió km2-re hízott meg. Szóval 40 nap alatt - számítás egyszerûsége miatt legyen csak - 4 millió km2. Vagyis 1 nap alatt 100 000 km2 (Percenként közel 70 km2, vagyis az idei évben 1,2 km2/sec az említett idõszakban.). Figyelemre méltó, hogy a hízás sebessége szinte kétszer olyan gyors, mint amilyen átlagosan lenne.
1 hónap változása:
Link
Link
Utóbbin három nap változása látható - észrevehetõ, hogy egy közel magyarországnyi terület fagyott meg 3 nap alatt, ez durván 0,4-0,5 km2/sec sebességnek felel meg.
Hogy történik ez? Itt jön szerepbe a túlhûlt folyadék elve. Ha a víz nagyon gyorsan hûl le - zavartalan körülmények között, akkor a fagypont átlépését követõen nem fagy be hirtelen. Azonban ha bármi zavar történik - ez lehet egy kis szellõ is akár, azonnal beindul a fázis átalakulás és pillanatok alatt átfagy.

Szóval ilyen az õszi fagyás. Azonban egy másik gondolat kísérletben rájön az ember arra, hogy egy hullámzó tengernek - mondjuk amin méteres hullámok vannak éppen egy ciklon miatt, amelyben erõs, viharos szél fúj - nehezen képzõdik jég. Ugyanakkor a képzõdött jeget is valamennyire feltörheti.

Európától északra esõ területeken a jégborítottság sok minden elárul, de még többet a légköri folyamatokról és a dinamikai hatásokról. Spitzbergák (Svalbard) keleti oldalán egy hideg tengeráramlás helyezkedik el, nyugati oldalán pedig egy meleg tengeráramlás.
Link
Egyes kutatások szerint, elméletek szerint épp ebben a körzetben - Grönland és Spitzbergák között - van egy nyelõ, vagyis ahol az áramlat a mélybe bukik. (A másik Labrador-tengernél van.)
Ilyen szempontból Svalbardnál a jég kiterjedése egyúttal az áramlatok milyenségérõl is adhat felvilágosítást.
A tengeri jégborítottság mértékét - a nagyon észak-atlatni térségben, Grönlandi-tengeren, Barents-tengeren, Kara-tengeren - nagyban meghatározza, hogy milyen a légkör dinaimikai szempontból. Azaz ciklonálisabb, vagy anticiklonláisabb az idõjárási helyzet. Ha gyakori a ciklon tevékenység arra, elég nehezen tud befagyni, ráadásul ha tartósan erõs ciklon elõoldalon helyezkedik el, akkor enyhébb léghullámok is áramlanak a térségbe. A kettõ együtt gátló tényezõt szabbhat a jégképzõdésnek. Viszont ha tartósan ciklon hátoldalra kerül mégpedik úgy, hogy a ciklon mögötti hideg levegõre anticiklon épül, lenyugszik az idõjárás, gyorsan hûl a levegõ, beindulhat a jégképzõdés. Viszont ha kialakul a jégpáncél a korábbi helyzethez képest akár több fokkal megváltozik a léghõmérséklet.
Ha nagy területen történik fagyás, az termikus hatások alapján segít megváltoztatni a légköri folyamatokat. Nagyjából úgy, ahogy egy kiterjedt havazást követõen Szibéria egyes vidékein gyakrabban épül fel anticiklon.
Egyik példa a folyamat megértésére a 2006-2007-es téli események. Januárban tartósan ciklon elõoldalban volt a térség - Barents-tenger, Kara-tenger -, illetve markáns ciklonok "rohangáltak" a térségben:
Link
Link
Link
Január végére azonban átkerül végre a hátoldalra de még ciklon hátoldalban volt zömmel és a hideg is lassan megérkezett:
Link
Link
Link
Február elején szép lassan kezdett megnyugodni az idõjárás, anticiklonálisabb, vagy sekély ciklonális idõjárás alakult ki zömmel:
Link
Link
Link
Link
A jégborítottság is érzékelte némileg a változást:
Link
Látszik, hogy Svalbardnál kezdett terjedni a jég, és a Skandináv-félszigetnél is megindult a képzõdés.
Viszont 8-án fejlõdött egy ciklon pont Novelja Z és Svalbard között, amely 9-én már szépen kifejletté vált:
Link
A ciklon elõoldalán N. Z. tõl közvetlenül északra, északnyugatra meggyengült kicsit a jégborítottság:
Link

2006-ban markáns déli, délnyugati áramlás uralkodott a légkörben az érintett térség felett, ezért nagyon jég nem is tudott képzõdni, inkább a képzõdött jég visszahúzódott:
Link
Link
Link
Link
A nagy hideg ugyanakkor a szárazföldön haladt tovább - miután a sarkvidékrõl lejött Nyugat-, Közép-Szibériába - Európa felé.
Így lehet, hogy a jégborítottság még siralmasabb álapotban volt január végén mint január elején azon vidéken:
Link
Utána sem tudott visszahízni abban a pár nap nyugodt idõjárásban mert újra elõoldalra került:
Link
Link
Viszont a hideg továbbra is jöhetett Európa felé.

Ugyanakkor jó, ha van ott jég, mert nem kis hideg tud felhalmozódni rajta, és akkor már hiába jön rá ciklon ha óriási területen be van fagyva és nagy mennyiségû hideg van rajta:
Link
Link
Link

Összegezve a dolgokat. Ahogy Snowhunter írta, nem közvetlen kapcsolat van és nem egyszerûek az összefüggések és Derick is szépen leírta, hogy nem szükséges és elégséges feltétel a jégborítottság. Lehet rendkívül hideg jégborítottság nélkül is - lásd 2006 januári farkasordító hideg egész Kelet-Európában -, de jöhet úgy is hogy van, mert ha abból az irányból jön a hideg légtömeg akkor onnan letudja rántani.
Én úgy fogalmaznék, hogy a lényeg, hogy ott legyen valahogy hideg, ahonnan "támadni" készül. Hogy ez pont északi, vagy északkeleti irány az már másik kérdés.

Remélem nem baj, hogy ideírtam, de így talán világosabbá válik milyen kapcsolat van a légköri, áramlási folyamatok között és a jégborítottság között.