"Évszakváltóként" augusztus végén ill. szeptember elején (nagyjából a meteorológiai õsz kezdetekor) érkezõ frontokat szokás emlegetni, viszont az utolsó nyári nap (25°C-ot elérõ maximum) átlagosan inkább szeptember végére, október elejére esik. Tehát 25°C még a "vénasszonyok nyarából" is gyakran elõáll, hetekkel azután, hogy az igazi nyárnak már látványos, eltéveszthetetlen fordulattal véget vetett egy markáns HF. Szóval, én inkább "érzésre", Derickhez hasonlóan határoznám meg az évszakváltást. Persze van benne szubjektivitás, de ennyi talán belefér.

Zivipötty: szerintem a négy évszak közül az õsz az, ami gyakran kezdõdik egyetlen, jól megfogható, markáns fordulattal. A többi évszakváltás általában fokozatosabb, és sokkal gyakoribbak a "visszafordulások". Pl. egy februári kitavaszodást, a 15°C-os T(max) tartós elérését a rákövetkezõ egy hónapban még nyugodtan követheti kiterjedt havazás. Avagy egy májusi hõhullámot követõen a júniusi Medárd könnyedén visszahozhatja a szeszélyes, hûvös, igazi tavaszi hangulatú idõt.

Az õsz eleji "évszakváltó HF-ok" viszont olyan makroszinoptikus váltást hoznak, ami után erõs déli áramlás hetekig nem tud kialakulni; késõbb pedig már hiába, mert onnan sem érkezhet nyáriasan meleg levegõ.

Azaz, ha már definíciót gyártunk, akkor azt is belevehetnénk, hogy az évszakváltáshoz tartós kihatású makroszinoptikus váltásnak kell történnie.