Nincs új a nap alatt. Épp Robbie linkelte be nemrég a visszatekintõbe:

"A magyar Alföldnek az a sajátsága van, hogy itt az esõmennyiség tavasz elejétõl nyár elejéig gyorsan fokozódik, de aztán hirtelen apad úgy, hogy maga a nyár s a nyár vége szárazságra hajlandó. Január és február után szeptember a legszárazabb hónap. Októberben, de különösen novemberben ismét jelentékenyen nõ az esõmennyiség. Az esõnek a hónapok szerinti e kedvezõtlen megoszlása, meg a nyári nagy meleg és a levegõ szárazsága, mely épen akkor áll be, mikor legkevesebb a csapadék, okozza aztán, hogy az átlag 60 centiméternyi nem csekély évi esõmennyiség mellett is oly sokszor hangzik panasz az aszály miatt."

"A nyár esõmennyisége önmagában véve épen nem csekély a magyar Alföldön, s átalában véve nagyobb, mint a cseh medencze közepén; csakhogy a megoszlása kevésbbé egyenletes s a nyári hõség és szárazság sokkal nagyobb. Az esõ rövid, heves, de ritkás pásztákban esik, a víz a felszínen fut szét s csak kevéssé hatol be a talajba, mely a nagy melegségtõl és az erõs szelektõl megint csakhamar kiszikkad."
(Hann Gyula: Az osztrák-magyar monarchia éghajlata.)

Link