Olyan az egész, mint mikor beállsz egy omladozó tetõ alá, és a két kezeddel tartod a tetõt!
Amig bírod szuflával, addig nem szakad le, de amint elfogy az erõd, zutty, beszakad!
Maga alá temet, kibújsz alóla, feltámasztod, mire sikerült újra alátámasztanod, elfáradsz, tartod-tartod, de egy idõ után nem bírod, és a tetõ újra Rád szakad!
És ez igy megy újra és újra!