Szép munka!

Érdemes lenne egyébként utána nézni, melyik modell mivel van "feltuningolva". Melyik milyen rácshálózattal dolgozok, milyen plusz parametrizációk vannak beépítve.

Ha tévednék kérlek javíts ki, de mintha hasonlót végeztél volna az elõzõ téli idõszakra vonatkozóan és akkor az jött ki, hogy a GFS jobb.

Mindenesetre ilyen modell összehasonlítós verifikáció hasznos lenne mind a rövid, mind a hosszabbtávú elõrejelzéseknél. Illetve még hasznosabb lenne, hogy 1 vagy két évnyi adat alapján lehetne megfigyelni melyik modellnek mik a sajátosságai. Melyik jobb rövidtávon, melyik hosszabbtávon, melyik ilen szituációra, melyik olyanra.

Alföld:

"Mikor esik le az embereknek,h. az ilyen "hosszútávú elõréknek" mindig beégés a vége..Gondoljunk csak az elmúlt télre, amikor szinte minden héten benyögte valami nagyagy, h. bizony jövõ héten ránktör a tél, ahhoz képest..."

A hosszútávú elõrejelzések bevállása az 5-10 napos idõjárási prognózisuk bevállási esélyével vetekszik (60-80%). Természetesen, ahogy a rövidtávú elõrejelzésnél is úgy a hosszútávúnál a kezdeti idõszaktól függõen változik a hosszútávú elõrejelzések bizonytalansága is.
Van amikor nem lehet két napnál hosszabban idõjárást elõrejelezni megbízhatóan, mert olyan nagy a bizonytalanság. Ugyanígy van a hosszútávnál is.

Ha az adott szezonális idõszak, vagy éppen egy-két hónap egy jelentõs makroszinoptikus váltáson megy keresztül a légkörben - mely persze a vízhõmérsékletekre is kihat - akkor nehezebb elõrejelzni mi várható hosszabbtávon. Ha azonban egy ilyen "váltás" után vagyunk, akkor már nagyobb valószínûséggel tudunk hosszabbtávra prognosztizálni. Ez így van egyébként az idõjárás elõrejelzésben rövidebb távon is.

Nagyon sokan dolgoznak azon, hogy az egyik helyzetbõl a másik helyzetbe való váltást, jobban elõre lehessen jelezni, ezzel javítva a hosszútávú elõrék bevállását.

Egyébként igény van erre és persze nem legfõbb képpen a lakosok számára, inkább az ipari oldalon.

Nem könnyû a helyes értelmezése sem ezeknek. Nem hiába adják ki leginkább százalékos valószínûséggel, vagy térképes folyamat ábrázolással, vagy éppen távkapcsolati módszerrel az 5-95%-os konfidencia intervallummal, stb.

Hosszabbtáv:

Nov. 13 után kezdenek "kuszálódni a szálak". Két fõ verzió jelentkezik. Egyik esetben legyengül a ciklon képzõdés a Skandináv-félsziget körül és inkább antiiklonális hatások érvényesülnek Európa nyugati és középsõ részei felett. Másik eset, hogy egy újabb erõsebb ciklon képzõdés kezdõdik és egy újabb hidegleszakadás lehetséges, de utána újra anticiklonalitás.
Az elõbbi két verzió felváltása kétirányba visz. Egyik esetben a taknõ tûlünk nyugatra húzódik, így elõoldalára kerülve ismét meleg levegõ érkezik fölénk. Másik esetben anticiklonok húzódnak ránk és néha kerülünk csak az anticiklon szélére, akkor is a hátoldalára, a teknõ elõoldalára, tehát a meleg szektorba.
Összeségében úgy látszik, hogy november elsõ felében marad az aktív ciklonalitás a kontinens északi és középsõ részein elsõsorban, de a november második felére megenyhülhet az idõ nálunk is az átrendezõdõ makroszinoptikus helyzetnek köszönhetõen.
Véleményem szerint, ha az elõrejelzett hóborítottság összejönne a kontinens jó részén (kelet, közép), akkor esély lenne rá, hogy az anticiklonalitás kezdene dominálni. Oka, hogy a kontinens jó részén a mostaninál hidegebb lenne nappal és éjszaka, így az ugyanilyen szélességen lévõ felszíni, óceáni vízhõmérsékletekhez képest is hidegebb lehetne. Vagyis a szárazföld hûvösebb maradna, az óceán vize melegebb - maradhatna az azonalitás. Persze fõ kérdések egyike, hogy mi történik majd Szibéria fele.
Nagyon késõre jár, zárom soraim.