Ehhez hozzá kell még tenni.
Mikor ezelőtt kb. 30 éve először arra jártam, Domaháza és Zabar között még földút volt, hatalmas nyomvályúkkal rajta. Odafelé még megúsztuk, de visszafelé sikerült defektet kapnunk.
Mikor Domaházán a faluban nekiáltunk kereket cserélni a helyi cigányság egy csoportjának érdeklődő tekinte előtt, komolyan úgy éreztem magam, mintha a Párizs-Dakaron a helyi bennszülöttek előtt kellene megoldani a technikai problémáinkat.
Főleg, hogy rajtszám is volt rajtunk, mivel épp egy tájfutó versenyről jöttünk haza, és nem öltöztünk áz.