Petrol: a perturbált tagok olyan futások, amelyekhez a kiinduló értékeket (tehát a jelenlegi idõjárást) az adatok hibahatárán belül különbözõ irányokban módosítják. Ezzel lehet megfogni az idõjárás-elõrejelzésnek azt a hibaforrását, hogy már a kezdeti állapotot sem ismerjük pontosan. A perturbált tagok elvileg ennek minden lehetõségét lefedik, így megmutatják az összes lehetséges kimenetelt ill. a különbözõ kimenetelek valószínûségét. (Persze ez nem ilyen egyszerû, hiszen a kezdeti állapot pontatlansága csak egy a modellek hibaforrásai közül - de legalább ezt az egyet megfogja az ensemble.)

Az ENS-rõl bõvebben: Link

A T-értékek "megjóslásához" tapasztalatra van szükség. Ha sokat figyeled és ellenõrzöd a modellfutásokat, egy idõ után te is kiismerheted, milyen helyzetekben lehet hozzáadni a 15 fokot a 850-es T-hez, milyen szélirány mellett szeret bentragadni az alsó légrétegekben a hidegebb levegõ, milyen felhõzet, páratartalom ill. csapadék mennyivel veti vissza a felmelegedést... Erre Floo is jó példákat írt a szélirányokkal.

A légnyomás és hõmérséklet összefüggése viszonylag egyszerû. Nyilván neked sem mond újat, hogy ha pl. tõlünk nyugatra anticiklon, keletre ciklon helyezkedik el, akkor felettünk északi az áramlás, amivel sarkvidéki levegõ érkezhet hozzánk. Vagy hogy az Atlanti-óceán északi részén az alacsony nyomás azt mutatja, hogy ott sorra keletkeznek a "kakaóscsigák", szállítva a szárazföld felé az óceáni levegõt. A Földközi-tenger feletti alacsony nyomás pedig mediterrán ciklonaktivitásra utal, stb., stb... A nyomáselosztás tehát azt jelzi, hogy milyen lehet a ciklonok, anticiklonok jellemzõ elrendezõdése; ezek helyzete pedig (ahogy az elõzõ példákból kitûnik) meghatározza az áramlási irányokat, közvetve a hõmérsékletet.