Még egy dolog van, amire felhívnám a figyelmet (illetve 2, de a másodikat majd csak halkan mondom) Az első, hogy a stacionárius azori-brit AC mellett a modellek az utóbbi pár napban immár tendenciaszerűen egyre gyakrabban adnak norvég-tengeri, skandi anticiklont is.
Ez tulképpen jó jel, hiszen, ha csak brit AC lenne (legyen az bármi erős), afölött a csigák áterőltethetik magukat k, dk felé, és akkor van egy kétes félblokk helyzetünk...
Végeredményben több modell és sok futás alapján nagy vonalakban egy blokk felé hintázó félblokk képe rajzolódik ki. Hogy ezen belül a modell az egyes futásokban pontosan hova teszi a ciklonközpontokat, igen változó. Viszont főképp ettől függenek a hozzánk előrejelzett hőmérsékletek és csapadékfajták.
Röviden: az alapvető felállás és tendencia jó (persze nem tavaszváróknak) Hogy ezen a rendkívül elnagyolt tartományon belül mi valósul meg, egyelőre bizonytalan. Lehet ebből nagy hó, farkasordító hideg is az egyik végponton, a másikon meg ócska enyhetél-sirató, zegernyés, graupel-es északnyugati irányítású, végső soron enyhécske idő. De összességében az egész dolog a hideg térfélen helyezkedik el.
Most jön a súgás (bár ezzel majd sokan nem fognak egyetérteni): szerintem nem közömbös, milyen magas hőmérsékletű enyhelevegő bír majd advektálódni a következő pár napban. Jelenleg elég csúnyán fest a dolog. Ha nagyon nagy tömegű, igen enyhe levegő lesz a közelben, azt nehéz lesz lenyomni bármilyen bárikus felállásnak. Ha úgy dőlnek majd a melegrekordok, mint a kuglibábok a bowling-teremben, a magam részéről elvesztem a hitem a komolyabb februári hidegben. Mert bár nyilván volt rá precedens, hogy melegrekord után nem sokkal hidegrekord jött, ez igen-igen ritka madár... A sokat emlegetett 2012-es télen is februárra drasztikus lehűlés jött, de!  Előtte tartósan enyhe volt ugyan az idő, viszont errefelé a 10 fokot is csak 1-2-szer közelítette meg a Tmax.