Igaz. Az a február is rettentő kemény volt, végig hófúvások, metsző északi, északkeleti szelek, zord fagyok. A 2-án érkezett hf után kezdett zuhanni a hőmérséklet.
Annak a gyertyaszentelői hf-nek is megvan a története. Egy viszonylag enyhe időszakot zárt le, ami január 3. dekádjának elején kezdődött hóolvadással, nyugati szelekkel. Febr. 2-án is még enyhe, változóan felhős idő volt, olyan 1010 hPa körüli nyomással. Aznap délután a győri termálban voltunk. Ahogy ott csücsülünk az ülőmedencében, a jó meleg termálvízben, egyszercsak olyan eget-földet rázó dördülés hallatszott, mintha a világ akarna összeszakadni. Ösztönösen felpattantam, és akkor láttam csak, hogy a hátam mögött é-ék-en egy ijesztően sötét, szürkésfekete felhő lóg az égen. Egy fejlett peremfelhős cella volt, abból vágott le egy pozitív lecsapó. Hamarosan elborította az eget, és jégdara kezdett záporozni. Másnap már hózáporok voltak erős, viharos északnyugati szélben. Aztán jött a nagy hó, nagy hideg.