Ennek kapcsán jut eszembe, hogy állunk a Namias-ciklusokkal? Most ugye hamarosan jön az északi zonalitás, majd egy rövid klasszikus zonális szakasz, majd - most egyre valószínűbb - ezt követheti majd február elején a félblokk. Klasszikus ciklus esetén utána következne a teljes blokk, északira, majd északkeletire forduló áramlás, végül ránk húzódó AC, idővel lassú melegedéssel a magasban, lent hidegpárnával. Ha tehát - az eddigiektől eltérően - nem egy felemás, hanem egy hiánytalan, a teljes blokkba fordulás után számottevő (850 hPA szinten legalább -10/-15 fok közötti) sarkvidéki légtömeget lerántani képes ciklus jönne végre, nos, abban az esetben még lehetne szó egy emlékezetes, akár hosszabb késő téli hajráról. Ellenkező esetben maradna az eddigi erőlködés, múló havakkal, egy-két zord éjszakával. Az indexek nem túl meggyőzőek: az AO ugyan lefelé szór javarészt, viszont a NAO inkább felfelé kúszik, ez inkább szerintem a félblokkos verziót támogatja. A pozsonyi T-fáklya nagyjából február 2-ig szépen letisztult, jól kivehető rajta a január végéig tartó egyöntetű enyheség, majd a február eleji pár fokos lehűlés - utána pedig meglátjuk, mi lesz tovább: 
Link
JoeJack: ezen kár összeveszni, hiszen jómagam sem zárom ki egy ´telivér´ ciklus lefutását többszöri sikertelen nekifutás után /ld. fent/.  Csupán szimplán szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a nagytérségi áramlási viszonyok éppen február elején tartósan átrendeződnének és felülírnák az eddigi ´kitaposott ösvényeket´. Azaz nagyra értékelném, ha a véleményem úgymond lesöprése helyett inkább jönnél egy részletes elemzéssel, amely ésszerű érvekkel alátámasztaná az állításodat, miért nagyobb szerinted a valószínűsége egy keményebb téli időszak eljövetelének az általam favorizált hibrid északnyugati irányítás helyett? nevet