El tudlak képzelni 120 évvel ezelőtt, még a császárvárosban.
"Nyuli úr ül a kis sarokerkélyén és kifelé néz az ablakon. Kedélyesen pipázgat, miközben kint csendben, nagy pelyhekben hull a hó. A Stefansdom hósapkája félig lecsúszott, a macskaköves utcák havasak. Időnként egy-egy konflis zörög el az ablak alatt. A távolból a hófüggöny mögül a téren játszó kíntornás zenéje hallatszik. A toronyóra négyet üt, Nyuli úr szeme lassan lecsukódik és elbóbiskol a délutáni havas szürkületben."