Azért tegyük hozzá, hogy az ócska tél nem a 2010-es évtized "találmánya" ám!"  Ott volt elrettentő példának az 1988/89-es szezon. Gyakorlatilag egész januárban, sőt februárban is ránk kenődött, folyton regenerálódó AC határozta meg az időjárást. Igaz, ez gyakran hidegpárnával, viszonylag alacsony hőmérséklettel járt, de az advektív hidegtől fényévekre voltunk hónapokon át. Ha nem lenne elviselhetetlenül hosszú, legszívesebben ide linkelném ennek a 2 hónapnak minden napjára vonatkozó térképet, tanulságképp (a GFS archive-ban megtekinthető)
Idén legalább vannak alacsony nyomások, mozgásban van a légkör. Erre alapozok, többek között, egy halvány reménykedést. A másik remény az igen erős, tartós ék-i AC, ami persze önmagában még nem sokat jelent, és a prognózis szerint a következő időszakban gyengülni is fog. De ott marad, és mi volna nélküle? Ami még feltűnő a mostani witterung-ban, hogy (legalábbis eddig) hiányzott a nyugati anticiklonális megtámasztás, következésképp a kiadósabb ény-i, é-i légmozgások. Igaz, jelentős hideg k-i, dk-i légmozgás mellett is bejöhet (lásd pl. 1993 novembere), de ennek gyakorisága elenyésző az északias irányból jövő lehűlésekhez képest. A hideghez általában mégiscsak az kell, hogy a légáramlás a magasabb szélességek felől az alacsonyabbak felé tartson. Erre megoldás lehet egy azori-brit AC, ami a légnyomásfáklyák szerint valószínűleg ki is alakul. Igaz, ez még bőven jelenthet félblokkot enyhe óceáni levegővel ény-ról, de ebből még lehet valami a későbbiekben. Az atlanti félblokk, ha akar, elmehet teljes blokk irányába, míg egy hosszú, direkt dny-i légpálya semmivel se biztat. Emiatt nagyon drukkolok ennek a nyugat-európai anticiklonnak, felállásának, tartós fennmaradásának. Lehet, éppen ez lesz a maradék telünk időjárási kulcsa.

Az AO tényleg jól néz ki, csak tartsa a következő futásokban. Ennél azonban sokkal "diagnosztikusabb" a NAO:

Link

Milyen beteg már ennek a görbének a lefutása dec. 1-je óta!  Alig leng ki, és végig pozitív tartományban fut. Ez egész biztosan anomáliás, és összefügg a lelőhetetlen izlandi ciklontevékenységgel. A fáklyán szerencsére nagy a szórás, és a tagok mintegy fele lemegy negatívba a hó vége felé. Ez, és a kialakuló brit AC talán előjele a jet behullámzásának az óceánon. Homokszem az atlanti gép fogaskerekei között? Reméljük.