Gondolkodtam igen a kérdésen, és tényleg csak ez a két irány maradt meg nekem:
* érthetjük, hogy milyen a pontos felállás, és következtethetünk arra, hogy a következő modellfutás merre változhat innen (ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha globális képet kapunk)
* béna egyszerűsített példa: ha skandi AC esetén 1/3 az esélye, hogy nálunk is hideg lesz, akkor skandi fáklyán ha 10 tag ad AC-t, az nálunk ugye 3 hideg, havas tag lesz, amit szinte ki is zárunk (3/20 esély). Ha sejtjük, hogy az a 10 domináns lesz (mondjuk 20), akkor az nálunk 6-ra növeli a hideg-havas futások számát, amivel már számolunk (6/20 esély). Emellett igen, azt is sejtjük, hogy akkor is több esélye lesz a magyar télnek, amikorra a modellek még nem látnak: 300-384 óra. Itt bevetünk egy kis extra tudást is: a modellek szeretik lebontani az AC-ket hosszú távon, amik a valóságban sokkal kevésbé szívesen bomlanak - általában - le (ez már ugye kicsit az első pontom is).
A modellek eszén semmi esélyünk túljárni, mert ezek nem túl buták. Értem én, hogy Bali kiszagolja a havat, de modellek nélkül mi kb. fél napra előre tudnánk előrejelezni, a szakemberek pedig 1-5 napra.
Itt inkább arra gondolok, hogy a modelleket, mint eszközök használjuk és hozzátesszük egy kicsit az emberi következtetés okosságait: képesek vagyunk modellek közötti változásokból "tendenciákat" kiolvasni, korábbi tapasztalatokat felhasználni (pl. "lesz az a szibériai AC tartósabb is"), és más modelleket összevetni, a pontosabb kép érdekében együtt olvasni. Biztos vagyok benne, hogy ennek a fele még itt is irdatlan hülyeség (akár az én számból is) és egy hozzáértő tépné a haját, de a másik fele nem feltétlen, abból pedig csapongva bár, de talán ráteszünk pár százalékot a várható idő alakulásának előrejelezhetőségére a GFS-hez vagy bármelyik másik modell egyetlen, hozzánk vizsgált futásához képest.