Az alapfelállás a lényeg, gyerekek. Hogy ezen belül az egyes futásokban pár száz km-el arrébb teszi az op. a légköri képződmények központjait, mellékes. Igaz, ezzel az izotermák is máshova kerülnek, és jön a nagy lelkesedésre a sírás, vagy fordítva. Nem kéne. A főfutás input adatai nyilván változnak kicsit futásról futásra, az output se lehet mindig ugyanaz. Legfeljebb az mond valamit, ha tendencia érvényesül az op. viselkedésében. De ez 1-2 nap alatt úgyse derül ki.
Amit háromszor pirossal aláhúznék most, az az elég stabilan adott északkeleti magas nyomás. Ennek megléte, vagy hiánya fogja megszabni az előttünk álló hetek időjárási jellegét, de talán az egész télét is. Ha ebből stacionárius, maghelyzeti AC lesz, majdnem nyert ügyünk van. Ha nem  -hát... szabad délnyugati, nyugati légpályák a Kelet-európai-síkságig. Nem lenne szép, de egyelőre nincs okunk feltételezni, hogy végül ez tartósodik.
Az északkeleti anticiklonos maghelyzet szempontjából nem sokat számít, hogy az AC központja a Skandináv-fsz. fölött van, vagy attól keletre. Ha megnézitek az archívumban a hasonló januári, februári felállásokat, láthatjátok, hogy közép-orosz AC központ esetén is bőven lehet ciklonális alácsúszás, lefűződés. Ennek végeztével pedig a lefűződött ciklontól északra az AC ismét nyugat felé terjeszkedik. A lényeg, hogy az anticiklon délre ne kenődjön, mert az ennek a "csúszópályás" felállásnak a halála.
Igazából még az se feltétlenül tragédia, ha az anticiklon látszólag teljesen meghátrál keletre. A maghelyzetekben lehetnek ilyen teljes átrendeződések átmenetileg: átfutó deviáns. Utána nagyon gyorsan feláll újra az eredeti elrendeződés.
Természetesen kérdés, lesz-e a következő hetekben jól megfogható maghelyzet, stabil ill. kiújuló északkeleti AC (a modellek sok futása most ezt sejteti) A tél második felében gyakori képeket tekintve nagy meglepetés nem volna egy tartós "alácsúszós" felállás.