Csak úgy ne járj, mint egyszer Fekete István, az ismert vadász-író, természetábrázoló. Elbeszéli, hogy egyik évben február elején a felesége eldugta az ő kucsmáját,ne díszelegjen tovább abban. Hiszen már jó ideje tavasz volt, serkent a fű, a nyulak fialtak, és a zöld mezők csak úgy párologtak az enyhe napsütésben. Szóval, a kucsma eltűnt, és írónk ebbe bele is nyugodott.
Egyszer csak azt hallja Fekete István a rádióban, hogy orosz hideg légtömegek legyőzték végre az enyhe légáramlatokat, a Kárpátokon túl rettentő hideg van, valami sarki mínuszok. Először kacsának vélte a hírt, de pár nap múlva már a muszka szél hordta a havat a Bakonyban, és a fogason csendben, szemérmesen újra megjelent az ominózus kucsma. kacsint