Amit leírtál az mind szép és jó, és hellyel-közzel (hol kisebb, hol nagyobb közökkel) még igaz is. De amit most leírtál, annak mi az értelme? Mi a konklúzió? Hogy igenis sajnálni kell a magyar gazdákat? Igenis még jobban kell támogatni a mezõgazdaságból élõket? Más konklúziót nem tudok levonni, minthogy azért kell minél többször hangoztatni a szélsõségeket (!!4!!négy!!), hogy minél több emberben tudatosuljon, hogy szegény gazda... már megint rájár a rúd.
Empátia? Az van. Egy bizonyos szintig. De hogy a magyar mezõgazdásznak még jó idõjárás soha az életben nem valósult meg, az is biztos.
Nagyon szeretném én is, ha a magyar földben termett értékek Magyarországon maradnának, de állandóan az idõjárást hibáztatni a megfelelõ termés elmaradásáért, az nálam kiveri a biztosítékot. Inkább alkalmazkodni kellene tudni a megváltozott (?) körülményekhez. Ezt te részben elkezdted azáltal, hogy találtál egy szûk keresztmetszetet ahhoz, hogy a (károkozó) fagyokat jó százalékkal kivédd egy itthon NEM õshonos faj megmaradása céljából. De az idõjárás/klíma ennél sokkal több összetevõs. Arról nem beszélve, hogy az egész magyar mezõgazdaságot sokkal racionálisabban is meg lehetne szervezni valószínûleg, de nem vagyok szakember, okoskodni pedig én nem szeretnék vaktában...

A felfogással kapcsolatos megjegyzéseidre nem reagálok, én nem szeretnék élni a személyeskedés eszközével, pedig egy görbe tükör rád is rád férne. Nagyon.