Ez az elmélet nekem is logikusan hangzik! Persze van hogy azért nem vesszük észre, mert a hideg nem ránk szakad le, hanem máshol. Meg mondanom sem kell, hogy nem lett volna ilyen hideg, ha nem lett volna mediterrán ciklon. És talán ez is egy jó példa volt arra, amit a sokéves átlag gyenge zuhanása is alátámaszt április közepén..., hogy a folyamatosan növekvõ hõkontraszt elõsegíti a nagy kiterjedésû ciklonok létrejöttét a polárfronton és így egymástól élesen eltérõ légnyomású területek között megindul a hõcsere, amibõl a mi szélességünkön is megindul a változékony idõjárás, ami rendszerint hûvösebb, mintha nem blokkosodna be az áramlás.

A kérdés az, hogy ilyen hõcserék nélkül, pusztán a nyári félévben jellemzõ napállás önmagában mennyire lenne képes a sarkvidéken felhalmozódott hideg levegõt gyengíteni? Milyen hosszú idõ kellene, hogy elérjük a nyáron megszokott gyengeségét?

Érdekes kérdéskör az biztos... abban egyetértek veled, hogy valami ehhez hasonló dolog még alá is támaszthatja az elméleted.