Nem tudom, hogy az a nap volt-e, ami nekem azóta is élénken él az emlékeimben, de kb. akkor lehetett, a 90-es évek elején.
Tudom, hogy kisiskolások voltunk és az egész osztály Szegedre ment színházba aznap. Egy hétfõi, vagy keddi nap volt. Elõtte szombaton nagyon meleg, már-már kánikula volt, rövid nadrág, póló kombinációban voltunk focimeccset nézni. Majd jött 2-3 napra rá a nagyon durva hidegbetörés és hóesés. Már hajnalban intenzív havazásra ébredtünk, reggel pedig a szemünknek sem akartunk hinni. Nagyjából 10 cm vastag, vizes, lucskos hó borította be a várost. Szürreális kép volt, ahogy a teljesen belombosodott, illetve vastagon kivirágzott fákra rátapadt a vastag hó, annyira szakadt nagy pelyhekben, hogy látni sem lehetett. Majd leszakadtak a faágak a hó súlya alatt. A közlekedés is akadozott, mivel a közútkezelõ már jóval korábban lefújta a szezont, az összes hótolót leszerelték. Aztán, ahogy abbamaradt 10 óra körül a hóesés, azonnali nagyon erõs olvadás lett, a déli órákra foltok maradtak csak. Estére pedig már csak a tócsák emlékeztettek a reggeli télre. Azóta sem éltem át hasonlót.