Egyelõre valóban nincs semmi érdekes, makroszinoptikailag sem. Északi zónák, hébe-hóba pimf kis félblokkos próbálkozások, általában keletre kenõdõ hideggel.
Hacsak az elég bõdületesre hízó grönland környéki hidegmagot nem tekintjük érdekességnek. Ennek légtömegei azonban érdekes módon hajlamosabbak Észak-Amerika felé indulni, mint Európa irányába. Ezért aztán Észak-Amerika északkeleti részein, ill. a csatolt atlanti vizeken igen erõs ciklontevékenység zajlik. Úgy látom, éppen ez szipkázza el a kokszot az európai teknõk elõl, melyek csak döglõdnek.
Valóban jórészt AC dominanciájú, többnyire száraz, az évszaknak megfelelõ, vagy annál némileg enyhébb idõszak néz ki a modellek alapján.
Hogy ez a "berágódott" helyzet, maghelyzet meddig lesz jellemzõ, a fene tudja. Kézenfekvõ a meleg, nagyjából száraz tavaszközép feltételezése, de vigyázzunk: "napfoltminimumos" idõszakot élünk, és olyan lehet az általános légkörzés is. Azaz: hosszabb távon gyengélkedõ, erõsen bemeanderezõ jet, gyakori alacsony indexû szituáció, blokkhelyzetek, stagnáló légköri képzõdmények. Sok csapadék lehetõsége.
Bár ez az alap-verkli is lehet meleg, száraz. Több modellfutás alapján bennem felmerült a fölöttünk elhelyezkedõ gerinc, omega AC "sejtelme"
Meglátjuk...