A mottó északon az, hogy nagy észak-atlanti/szubarktikus hidegmag ide-oda "libikókázik" a labrador-hudson-öbli, és a grönland-svalbardi térség között. Egyszer a nyugati térfelet, másszor a keleti térfelet mutatják erõsebbnek a modellek.
Azt én is megfigyeltem, hogy az átmeneti(?) kelet felé löttyenés után újra a labradori fél erõsödik meg.
De hogy ez mennyire lesz tartós, kérdés. Láttam már ûrtávlati GFS futást, mely visszabillentette a hideg súlypontját a keleti térfélbe (igaz, eközben általánosan gyengítve a depókat) Szóval, ez egy bizonytalansági tényezõ.
A másik a jet sebessége, meanderezési hajlama. Ha viszonylag lassú a jet, és jól bemeanderezik, akkor már relatív gyenge grönland-svalbardi hidegfelhalmozódás is (lefûzõdõ) teknõt képezhet Európa középsõ sávjában, mint ahogy most látjuk is.Nagy vonalakban egyetértek a helyzetértékeléseddel, de érzésem szerint a dolog még nincs lefutva.

Még annyit a fentiekhez, hogy a GFS archívum lapozgatása után az a benyomásom, hogy tél végén/tavasz elején a grönland-hudson öbli hidegmag szinte mindig nagyon erõs. De ez korántsem vezetett mindig oda, hogy a ciklongyár elõoldalai messze keletre húzódva, Európa nagy részének idõjárását uralmuk alatt tartsák.