Valahogy a két dolog között kell megtalálni az egyensúlyt: a felbontás (tér és idõlépcsõ) elég nagy legyen ahhoz, hogy a modell megfogja a rövid- és kis térsálájú folyamatokat, de azért annyira ne legyen kicsi, hogy a zavaró hullámok okozta instabilitás elfedje az eredményt.
Megjegyzem pontosan azért csapkod a fáklya vége annyira nagyon, azért tesz sokszor szélsõséges hideget vagy meleget a végére, mert egy idõ után mindenképpen ezek a hatások (a zavaró hulllámok) dominálnak.