Félreértés ne essék: nem vitát akartam-akarok provokálni.

Ettõl függetlenül szeretnék reagálni néhány gondolatodra.

Én is lakótelepen nõttem fel, pontosan tudom, milyen az, ha nem tudsz pihenni. (Miként azt is tudom, hogy a szomszédok kutyáinak egész éjszakás ugatásától se....) Ugyanakkor -mivel alkalmazkodni kénytelen vagyok- próbálom elfogadni ezt a helyzetet is. Nagy különbséget érzek viszont abban, hogy nem mondom és nem is gondolom azt, hogy 1000 kutyából 1 ha normális, mert nem így van. Miként az is hamis, hogy a gyerekeknél ez lenne az arány.

A szülõk gyermeknevelését most hagyjuk, e téren bizony nagy hiányosságok vannak, mindamellett nem hiszem, hogy ez korábban annyival jobb lett volna, legfeljebb a múlt -mint annyi mást- ezt is megszépíti.
Azért mert Te másmilyen gyerek voltál, miért kellene minden gyereknek olyanná válni, mint amilyen Te voltál? Tudomásul kell venni, hogy minden gyerek egy kis saját individuum. Természetesen formálni, alakítani kell, de beskatulyázni, fölösleges korlátok közé szorítani nem szabad, mi több óriási hiba! Nem tudhatod, lehet, hogy az általad "lehülyegyerekezettek" közt kiabál éppen az a tudós, aki megteremti számodra a tudásával, hogy hosszan tartó, békés, akár aktív természetjárással teli öregkort élhessél. A "hülyegyerekek" közt vannak a leendõ pékek, sofõrök, tanárok, orvosok, szak-és segédmunkások, stb., stb., akik nélkül egy lépést nem tudnál megtenni. Belõlük lesz például az a mérnök, aki még jobb lencséket fog tervezni, és az az optikus, aki ezeket meg is csiszolja, hogy éppen Te fotózhass, vagy csodálkozhass az égi csodákra.... Folytathatnám a sort a végtelenségig....

Egészen egyszerûen nem értem, hogy egy ilyen értelmes, olvasott ember ennyi -bocsáss meg- butaságot miként képes összehordani. Te, aki a természettel, a környezettel való harmóniát hirdeted, írsz ilyeneket? Tetszik, nem tetszik: ez is a környezet, miként a kutyák-macskák-pókok és minden más körülöttünk. Ne haragudj meg, de nekem nagyon disszonáns az, hogy rászólsz arra -mi több kioktatod- azt, aki nem szereti a pókot, a patkányt, akinek nem tetszik, hogy vakond túrja fel a földjét, ugyanakkor leírsz olyanokat, amiket az elõzõekben írtál. Nekem az az érzésem, hogy Te azt gondolod, hogy mindenkinek el kell fogadnia a Természetben elõforduló -számunkra idõnként bizony nagyon bosszantó!- dolgokat, jelenségeket, miközben Te nem vagy képes tolerálni ami Téged bosszant, jelesül az adott esetben saját embertársaidat.

Azt írod, lehet utálni azért, mert ki nem állhatod a gyerekeket. Azért utáljon Téged valaki, mert Te utálsz valamit? Nem utállak, szó nincs róla. Más érzéseim vannak. Egyrészt meglepõdök és megdöbbenek -mint már írtam-, hogy az Általad hirdetett fene nagy tolerancia miként csaphat át egyik pillanatról a másikra végtelen tagadásba, és válik ezáltal az egész totálisan hiteltelenné szintúgy egy pillantás alatt.

Másrészt pedig sajnállak. Igen, sajnállak, mert olyan dolgokat "nem állhatsz ki", melyek a világ legcsodásabb dolgai közé tartoznak.

Még csak egyetlen megjegyzés -és ez legyen egy idézet- az Általad eszetlenül, üvöltve játszó véglényekrõl.

"Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Tényleg nem vitát akartam kezdeni, ezzel részemrõl be is fejezném, ha lehet. Meggyõzni -olvasván soraidat- vélhetõen nem tudlak, sõt nem is akarlak. Egész egyszerûen, mint gyereket nevelõ apát, mint embereket (is) szeretõ XXI-ik századi embert, mélyen sértenek a gondolataid, ezért bátorkodtam szót kérni.

(Akit nem érdekelnek soraim, ugorja át, a hosszért ismételten kérnék elnézést!)