Emlékeztek még a decemberi beírásomra, amit a havas karácsonyokról írtam, meg arról, hogy ezeket a pofonokat az emberiség civilizált része piszkosul megérdemli?

Íme, ez a január (a visszatekintõben tudom, magam írtam, hogy voltak már hasonló anomáliák az elõzõ években is, hiszen 1990 óta idõjárással foglalkozó krónikás vagyok). De aki nem veszi észre az egyre sûrûsödõ jeleket, amelyeket a természet küld felénk, az vak. Aszály, állandósuló hõmérsékleti rekordok, felbolygatott ökoszisztéma, sapka nélküli kerékpározások januári reggeleken a langyos szellõben, nincs vagy alig van hó a Kelet-európai síkságon, az Alpokban, a Kárpátokban. Mindemellett gondoljuk csak át, hány lakásban, házban fûtenek most is feleslegesen. Én már régen lezártam a fûtést.

A hosszútávú esélylatolgatásokról pedig csak annyit: egyre nehezebb lesz az idõ elõrehaladtával, mert az eddig megismert tendenciák, törvényszerûségek jó része többé értéktelen tudáshalmaz, majd lehet õket a papírkosárba tenni.

A TERMÉSZET VISSZAVÁG. A közeljövõben majd megmutathatja a nagytudású civilizált emberiség, mire megy a tudományával. A válasz kézenfekvõ: semmire.