Sajnos jól ismerem a szobamacskák problémáját. Gyerekkoromban lakótelepi negyedik emeleten nekem is volt egy cirmos. 12 évig élt bent a lakásban, legfeljebb a lépcsõházba merészkedett ki néha, de amint neszt hallott, észvesztve menekült vissza. Egyszer (még ifjú korában) valahogyan a külsõ ablakpárkányra tévedt és szemmel láthatóan nagyon jól érezte ott magát. Akkor meg énrám jött a frász, hogy leesik és nyakát szegi. Egyetlen alkalommal próbáltam kézben levinni az utcára, ám rajtam ép bõrfelület nem maradt, öszes karmát belém mélyesztve panaszosan nyivákolt, szemeit kerekre düllesztette, füleit hátracsapta... zavarban
Kedvenc csemegéje a vízipálma friss levele volt, anyám csakis a cicánk kedvéért, több cseréppel nevelt.
Mostani macskáink hozzá képest problémamentesek..