Szerintem nem ellentétes, fiaimon, unokáimon látom, az emberek jóindulatúnak születnek, ez alól csak az eleve születési rendellenességgel/idegrendszeri sérülésekkel világrajövõ gyerek kivétel.
Az utat mi, a szülõk és nevelõk választjuk meg a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva a gyerek nevelését, ám ha a társadalom torz, szélhámosságra és agresszióra épül, a gyerek is az lesz. Rosszabb esetben a gyereket magára hagyva környezete neveli helyettünk, ahonnan aztán a "domináns egyedek" legsikeresebb magatartásmintáját fogja felvenni.
A szülõk nevelési lehetõségeit társadalmi helyzetük határozza meg, a társadalom pedig évezredek óta az erõszakra épül, az erõsebb "szerez" amíg hagyják. Tágabb analógiával, kutyám nem fogja a macskámat elüldözni ha rendesen megkapja napi ételét és nem támad fel benne az irigység, melyet követ az üldözési ösztön elkergetve a macskát táljától felfalva az õ adagját is. Ha mindenkinek jut elegendõ mag, a madarak sem kergetik el egymást az etetõbõl, jóllakott oroszlán közelében bátran legelészhet a zebra. CSAK az ember nevû ragadozó képes maga alá kaparni mindent okkal-ok nélkül, ez viszont kifejezetten a gyerekkori nevelés kérdése. Nem ütközik az "élet elvével" ha gondos kertész módjára "káros hajlamait" lenyesegetve "ágait helyes irányba terelve", hasonló módon az emberbe nevelik agresszív ösztönei fegyelmezését, versenyszellemét pedig olyan irányba terelik ahol "veszélytelenül kiélheti", attól még NEM fog zombivá válni. Hangsúlyozom, az emberek alapvetõen jóindulatúnak születnek. Senki sem születik gyilkosnak, szélhámosnak, szüleik és környezetük neveli õket azzá amivé lesznek. Nagyon nagy felelõsség gyereket vállalni, csak akkor lehetséges ha lelki és testi fejlõdését biztosítani tudjuk és bizonyosak vagyunk abban hogy felnõtt korban sem kényszerül "ragadozásra", versenyszellemét pedig késztetései szerint választott értékes területeken is kiélheti.
A "dzsungelharcot" fel kellene végre váltani gondos, akár számítógéppel modellezett "folyamatirányításra" a társadalom vezetõi lényegében gondos szülõk/nevelõk módján kellene viselkedniük, de ez így kényelmesebb nekik. Az emberek egymással marakodva "sakkban tartják egymást", azalatt a vezetõk szabadon tesznek amit akarnak nem törõdve a holnappal. Felõlük mindenki szabadon tehet amit akar, csak ne lépjen túl elviselhetõ határokat. Mi más ez ha nem a "gyeplõ eldobása"?
Sorsukra hagyták az embereket, velük az emberiséget szomoru
Ja ha baj lesz? Na és? A gyenge elhullik, az erõsek megmaradnak, nem kell népirtás, elintézik egymás között, legalább kevesebb éhes száj marad (a vezetõk majd biztos fedezékbõl nézik). Ilyen alapon a mozgás és beszédképtelenné betegedett de még ragyogó elmével gondolkodó Hawking is "elhullhat".
NEM vegyszer kell és zombik hada, hanem élhetõ élet ez pedig a társadalmat irányítók feladata hogy az agresszivitás "kinevelhetõ" legyen, jóllakottan heverészõ békés oroszlán módjára elcsituljon. A versenyszellemben jóra törekvés kell és szükséges az agresszivitás szükségtelen és káros az egyénre is rajta keresztül az emberiségre is.
Megint Gandhi példájával jövök: NEM zombivá tette, jó szóval és példamutatással vegyszer nélkül vette rá az emberek sokaságát a békés ellenállásra mely végül az angol gyarmatbirodalom harc nélküli bukásához vezetett.