Bioszféra

Noli amennyiben a kis poliszok közös megegyezéssel mindenki számára ésszerû korlátok között tartják életvitelüket, fenntartható az egyensúly és mindenki "túlél" van fejlõdés, nincs túlszaporodás. Nem akarom a helyet foglalni életszimulációs modellek képeivel (egy teljes képernyõ se elég olykor) de ha csak információt cserélnek a kis csoportok egymás fejlõdését elõsegítve, tartósan fennmaradhat a teljes közösség autonóm csoportokra bontva, ergo a túlélés biztosítható. Ezen a képen látható amint két kisebb "polisz" között élénk "információcsere" csere zajlik és egyúttal a "glider" nevet nyert "repülõ" alakzatok más csoportok felett áthaladva megváltoztatják azok szerkezetét, elemszámát, de az egész területen elhelyezkedõ elemek "összlétszáma nem változik, de örök oszcilláló változásban fejlõdésben vannak. Amennyiben a "gliderek" mûködése nem háborúkat jelent hanem információcserét, a Föld országainak ésszerû együttmûködése, egymás kölcsönös megsegítése és nem leigázására/kihasználására való törekvéssel hasonló egyensúlyt lehetne kialakítani ahogy néhány modellen látható. Ehhez viszont az "egysejtû korunkból" örökölt agresszív/támadó "vagy én vagy õ" jellegû viselkedést el kell felejteni. Ez viszont nagyon nehéz mert a nagy sokaságban még mindig akad sok egyed aki atavisztikus gyilkos ösztöneivel totális uralomra tör a maga szemétdombján másokat leigázva, kihasználva ha ellenszegülnek, ilyen-olyan módon semlegesíti vagy egyszerûen elpusztítani törekszik, kitör a harc mely totális leigázásba vagy általános pusztulásba torkollik. Azt vélem, ez már csecsemõkori nevelésnél kezdõdik. Jó példa egy óvodai jelenet - egy kisgyerek odafutott egy gazdátlanul álló kis háromkerekûhöz. Boldogan elkerekezett VOLNA. De egy másik kiskölök (jól szituált belvárosi szülõk gyereke) odarohant, egyszerûen lelökte a triciklirõl, ráült majd vígan elkerekezett. A másik kisgyerek keserves sírásra fakadt, de senki nem törõdött vele. Mentségemre szóljon én már távozóban voltam, nem avatkoztam közbe és különben is ott volt az óvodaszemélyzet de az anyja is, rászólhattak volna de nem tették. Rendben van, örököltük a vetélkedési/túlélési ösztönt hiszen alapvetõ túlélési taktika mindenkor nehéz helyzetekben, de aki igazán EMBER az úrrá tud lenni "gyilkos" ösztönein és példájával másokat is késztethet erre. Csak nagyon elvetemült ember (rendszerint gyerekkori defektusokkal, lelki vagy idegrendszeri sérülésekkel) nem szégyenli el magát. Az emberek formálhatók, hajlanak a jóra és szelídségre, legjobb példa volt rá Mahatma Gandhi békés tüntetése melyen az emberek nem "oszoltak" hagyták magukat összeverni amíg a katonai parancsnok fel nem adta mert katonái szabályosan belefáradtak a tömeg verésébe. A "történet" ismert, összefogással csendes "jó emberek" puszta tömege is képes megtörni az elnyomó hatalmat, mert ha tûzparanccsal-népirtással kiirtja a "rabszolgákat" nem lesz kin uralkodni. Elnézést nem akartam ilyen irányba kanyarodni csak megmutatni hogy az emberek formálhatók és deformálhatók, senki se születik gonosznak de szinte gyerekkortól "ránevelik" akár azzal is hogy csak "hagyják". A gyerekkori nevelésnél kezdõdik minden, de még sok idõ kell hogy az "egyes" ember is elfelejti az erõszakot. Aki nem "természetes kiválasztódással" kerül az emberek élére okossága, gyors észjárása a többiekénél jobb ítélõképessége révén, hanem gyerekkorából magával hozott késztetései szerint elõtérbe nyomakodik félrelökve mindenkit majd taktikázva, embereket összeugrasztva megfizetve avagy erkölcsileg/fizikailag "likvidálva" kerül hatalomra csak gerjeszti az erõszakot. Én az ilyeneket lelki sérültnek tartom akikre tágabb analógiával ráillik hogy "egy bolond százat csinál". No az említett "információhordozó siklók" képe

Az modellek alapján törvényszerûen túlélhet mindent az emberiség HA nem "erõbõl" hanem egymáshoz alkalmazkodva békés együttmûködéssel szabályozza a Föld össznépességének életvitelét. Ez viszont csak úgy lehetséges ha már a szavak tanulásával egy idõben megkezdik a nevelést. Lesznek talán akik felhördülnek hogy akkor az "egyéniség" hová lesz. Számos példa mutatja, a túlzásba esõ "egyéniségek" rendszerint börtönben végzik. A vetélkedési ösztönt pedig a tudomány területére kell visszaszorítani ki tud többet nyújtani új hasznos ismeretek megszerzésében/kutatásában, ott vezessék le az õsi "versenyszellemet" mely a hétköznapi életben rendszerint összetûzésekbe erõszakba torkollhat. Elég babrás a jó modellek megkeresése, de keresek jobb példákat több "városállammal"